Az emberi hatás sokszor közrejátszik a tömeges állatpusztulásban

2011.01.30. 18:04

A tömeges állatpusztulásnak gyakran egyszerű okai vannak: sokszor csak a szokatlanul hideg idő vagy egy betegség a felelős. Az emberi tényező azonban többnyire nem elhanyagolható - az elektromos vezetékek például világszerte nagy veszélyt jelentenek a madarakra. Magyarországon általában a halak és madarak között jellemző tömeges pusztulás, de ürgék esetében is előfordult már a rendkívüli esőzések miatt.

Néhány héttel ezelőtt világszerte bekövetkezett tömeges állatpusztulások híre járta be a sajtót. Szilveszterkor több száz elpusztult pirosvállú csiröge hullott az égből egy arkansasi kisvárosban, majd néhány nappal később tömeges halpusztulást észleltek néhány száz kilométerrel arrébb, az Arkansas folyóban. A halak esetében betegségre gyanakodnak, míg a madarakról kiderült, hogy tűzijátéktól zavarodhattak meg, és ezért repültek neki az útjukba eső tárgyaknak. További megmagyarázhatatlan madárpusztulásról szóló esetek történtek Svédországban és Nagy-Britanniában is. (A Romániában talált több tucat halott seregély alkoholmérgezéstől pusztult el.)

A tömeges pusztulások mögött általában ésszerű magyarázatok állnak: lehet ez a szokatlan időjárás (az adott évszakhoz képest hűvösebb vagy csapadékosabb idő) vagy mesterséges hatás is (például környezetszennyezés). Ilyen esetekre sajnos hazánkban is akad példa, gondoljunk csak a tiszai cianidszennyezésre, a balatoni angolnapusztulásra vagy a vezetékeknek ütköző madarakra.

Kiöntötte az ürgéket az eső

Nem kapott túl nagy visszhangot a 2007 augusztusában bekövetkezett tömeges ürgepusztulás a hármashatárhegyi repülőtéren. Az állatok elhullását a megelőző napokban lehullott nagy mennyiségű eső, valamint a cseresznye nagyságú jégeső okozta, mondta az [origo]-nak dr. Váczi Olivér biológus, a Vidékfejlesztési Minisztérium Természetmegőrzési Főosztályának élővilágvédelmi referense. A korábbi kedvező időjárás miatt az ürgeállomány sűrűsége az átlagosnál egyébként magasabb volt a pusztulást megelőzően, mondta a biológus. A Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársai 123 elhullott egyedet találtak, de becslésük szerint összesen 200 ürge pusztulhatott el a sok eső miatt. Váczi elmondta, hogy 2010 tavaszán hasonló eset történt az esztergomi repülőtéren is, ám itt a teljes vízborítás miatt a tetemek nem kerültek elő. A csapadék állományra gyakorolt hatásának mértéke idén áprilisban fog kiderülni, amikor ellenőrzik az áttelelés sikerességét, mondta a szakember.

Féreg ölte ki az angolnákat a Balatonból

A tömeges halpusztulások általában lappangási időt követően fordulnak elő, és több okuk is van, olvasható Bíró Péternek, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete osztályvezetőjének tanulmányában. 1965-ben a felhalmozódott klórozott szénhidrogének (például DDT) hatására hatalmas mennyiségű, 500 tonna hal pusztult ki a Balatonból. Tíz évvel később, 1975-ben szintén jelentős mértékű, 70 tonnás halpusztulás történt. Ennek oka részben a megelőző télen kialakult algavirágzás lehetett, de biztosan szerepe volt benne a különféle növényvédőszereknek is, a halak ugyanis idegmérgezésre utaló tüneteket mutattak. Ezt követően több pusztulásra került még sor, némelyek esetében az okok ismertek, míg mások máig nem tisztázottak.

Forrás: AFP
Elpusztult angolna

1991 júliusa és szeptembere között kizárólag az angolnákat érintő tömeges halpusztulás volt a tóban. A körülbelül 40 tonna hal elhullását egy parazita fonálféreg, az Anguillicola crassus okozta. A férget valószínűleg véletlenül hurcolták be Ázsiából, és először 1990-ben figyelték meg balatoni angolnák úszóhólyagjában. Az utolsó nagyobb balatoni halpusztulásra 1994-ben került sor, amikor keszeg és más halfajok hullottak el jelentős mértékben, algavirágzás miatt.

A tiszai szennyezés krónikája

A vízszennyezés következtében történő tömeges állatpusztulás sokak által ismert hazai példája a 10 évvel ezelőtt történt tiszai cianidszennyezés. A nagybányai aranybányából százezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz került 2000. január 30-án a Lápos folyóba, majd onnan a Tiszába és a Szamosba. Sok helyen 100 százalékos volt a mikroszkopikus élőlények pusztulása, és hatalmas tömegekben pusztultak el a halak is mindkét folyóban, több tonnányi haltetemet halásztak le a szennyezett vizekből. A szennyezés végül két héttel később, február 13-án hagyta el az országot. Egy hónappal később, március 11-én ismét Romániából, egy Borsabánya melletti bányából származó, nehézfémet, főleg ólmot, rezet és cinket tartalmazó szennyezés érte el Magyarországot, ennek azonnali hatása már enyhébb volt. A szennyezés azonban árhullámmal érkezett, így a szennyezett víz kijutott a hullámtérre, ahol lerakódott. Az itt felhalmozódó nehézfémek pedig az élőlényekbe jutva még nagyon sokáig kifejthetik hatásukat. 



A madarak legnagyobb ellensége a légvezeték

Bár nem egyszeri, pillanatnyi hatásról van szó, de mégis madarak folyamatos és tömeges pusztulását okozzák világszerte az elektromos vezetékek. Hazánkban például az egyik természetvédelmi szempontból legjelentősebb madárfaj, a túzok (Otis tarda) esetében a vezetéknek ütközés az egyik leggyakoribb pusztulási ok. A másik fontos érintett faj a daru (Grus grus). Ezen kívül a vízimadarak esetében jelentenek még fokozott problémát az élőhelyeiket átszelő vagy azok között húzódó vezetékek.

Forrás: MME archívum/Lóránt Miklós
Áramütött túzok (Forrás: MME Archívum/Lóránt Miklós)

A vezetékek kétféle módon okozhatják a madarak halálát: egyrészt ütközés révén sérülhetnek meg, másrészt áramütés érheti őket, amikor egyidejűleg két különböző potenciálú elemet érintenek meg. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2003 óta évente meghirdeti országos középfeszültségű oszlop felmérési kampányát, hogy feltérképezzék az áramütéses baleseteket. Az egyik legsúlyosabb esetre 2006-ban derült fény, amikor Újtikos határában egy rövid vezetékszakaszon közel 200 fehér gólya pusztult el áramütés miatt. (Az MME kiadványa a madarak és a légvezetékek kapcsolatáról elérhető az egyesület honlapján.)

Térképen a tömeges állatpusztulások

Egy lelkes bloggernek köszönhetően a Google Mapsen évekre visszamenőleg megtekinthetők a világszerte bekövetkezett tömeges pusztulások. Simon Tay csak olyan eseményeket helyezett el a térképein, amelyekről internetes lapok beszámoltak.

Forrás: Google Maps
Tömeges állatpusztulások 2011. január elsejétől (Nézze meg a térképet Google Mapsen!)

A 2011-es eseteket ábrázoló térképen látható, hogy az Egyesült Államok keleti partvidékén bekövetkezett pusztulásokról van a legtöbb beszámoló, míg mondjuk Afrikából egyáltalán nincs. A zászlók színei a pusztulások súlyosságára utalnak, a zöldek enyhébb esetek voltak, míg a pirosak súlyos, több ezer példány feletti pusztulásokat mutatnak. Nagy-Britanniában, Kent partjainál például több ezer elpusztult rákot mosott partra január elején a víz. Több más tengeri élőlénnyel együtt valószínűleg az egyik leghidegebb brit télnek estek áldozatul, és kihűlés miatt pusztultak el. Az észak-amerikai esetek közül is több a szokatlanul hideg időjárással magyarázható, míg más részüknél környezetszennyezésből fakadó mérgezéstől pusztultak el állatok. Az amerikai geológiai szolgálat (USGS) az 1970-es évek óta regisztrálja a tömeges állatpusztulásokat, és az adataik alapján évente átlagosan 160 ilyen esetet jelentenek. Ezek az események tehát nem olyan ritkák, mint gondolnánk.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK