Érik a szőlő Pompei-ben<br/>

Kétezer év után újra érik a szőlő Pompei-ben, a Vezúv által 79-ben elpusztított római kori városban. Az egykor virágzó település híres volt boráról.

Archaeobotanikusok néhány évvel ezelőtt összevetették a freskókon és a mozaikokon látható képeket idősebb Plinius, Varro és mások leírásaival, és az ókori fajokhoz hasonló szőlőt telepítettek a hamuval, lávával és horzsakővel borított halott városba. Munkájuk eredménye idén ősszel fordult először termőre.
Annamaria Ciarallo, a program vezetője elmondta, hogy a mezőgazdaság az elmúlt kétezer évben csak a művelési eszközökben változott. Az ókorban kitűnő boráról ismert Euxinus, Pompei egyik lakójának valahai kertjében 1996-ban olyan szőlőmagokat ültettek el, amelyeket Pompei-ben is használtak: aminea geminát, apianát, cauda vulpiumot, alopecis, columbina purpeát és oleaginát. Néhány fajnak a talaj kifejezetten kedvezett, s a kutatókat is meglepte, milyen gyorsan fejlődött a növény. Akadt azonban olyan ősi faj, amely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az Itáliába elsőként behozott szőlőfaj, a Vitis hellenica nem maradt meg Pompei-ben.

A kutatók találtak a megszenesedett maradványok között szőlőmagokat is, s ezeket összevetik a ma termő hasonló fajok magjaival, hogy megállapítsák a majdnem kétezer év alatt bekövetkezett genetikai változásokat.
A szőlőből nemsokára fogyasztásra alkalmas bor lesz. Az ókori borász azonban talán meglepődne, ha megkóstolná a kertjében termett mai bort. Az ókoriak bora ugyanis sokkal testesebb, erősebb volt - elsősorban orvosságnak, mérgezések ellenszerének és varázsitalnak tekintették. (La Stampa)

(ÉT)

Ajánló:

Háttérnyag képekkel, olasz nyelven.