A Seahenge feltárja titkait<br/>

A nemrég a brit partok közelében, Norfolknál megtalált bronzkori, vízben álló, 4000 éves fakör, amelyet a vele körülbelül egykorú nevezetes kőkörhöz, a Stonehenge-hez hasonlóan neveztek el, lassan feltárja titkait.

Az ötvenöt, pontosan körberakott fatönkből és a középre helyezett, lefelé fordított tölgyfarönkből álló leletegyüttest Holme partjainál, a sekély a vízben vették észre, amikor egy nagy vihar hullámverése lehordta a körre rakódott hordalékot.
A kutatók úgy vélik, hogy a lelőhely sajátos temetési szertartás színhelye volt. A halottat a kör közepén álló farönkre helyezték, ahol az elemek és az állatok hamarosan lepusztították a tetemről a húst, és a lélek így kiszabadulhatott ki a testből, s tovább vándorolhatott a halál után következő világba.
Bronzkori, kör alakú szertartási hely nem számít ismeretlen leletnek. Európában több helyütt találtak már hasonlót (a magyar Alföldön is akadtak fakör nyomaira, legutóbb pedig Gyulafehérvár közelében került elő egy kisebb, de kőből készült). A norfolki fakörben az a rendkívüli, hogy annak ellenére, hogy nem kőből készült, jó állapotban maradt fenn. A fából készített körök anyaga ugyanis az évezredek folyamán szétporladt, itt azonban a talajvízzel, később pedig a vízzel teleszívta magát a fa, soha nem száradt ki, és így őrződött meg.

A régészek a leletben a legfontosabbnak a kör közepén álló farönköt tekintik. Hasonlóval még nemigen találkoztak. A régebben fellelt körök közepén látszott ugyan egy nagyobb gödör, de nem tudták, hogy mire szolgált. Most nyilvánvalónak látszik, hogy egy hatalmas farönk állt ott. Egyelőre csak feltevések vannak arra, hogy mi célt szolgált, a legvalószínűbbnek az említett elmélet látszik.
Francis Pryor, a Brit Régészeti Tanács elnöke szerint a lelet megvilágítja a bronzkori kelta kultúra hitvilágát. Más tárgyak elhelyezéséből már eddig is úgy tűnt, hogy ez a népesség úgy hitte, a halállal egy megfordított világba költözik. A Seahenge közepén talált, lefelé fordított farönk alátámasztja ezt a véleményt. A kutató elmondta, pontosan nem tudni még, milyennek képzelték el az élet után következő hazájukat, de az biztos, hogy a földi világhoz hasonlónak, ahol az ősök élnek.
A kört eredetileg mocsaras talajra helyezték, mintegy 1 kilométernyire a tengertől, amely csak jóval később lepte el a területet a Seahenge-dzsel együtt. Pryor szerint a tengerhez közeli elhelyezésnek is szimbolikus jelentése van, jelzi a két világ, a föld és a tenger, a halál és az élet közötti átmenetet. Több kutató azonban nem fogadja el az elméletet, szerintük egyszerűen csak a család, vagy az itt élt közösség határvonala lehetett a kör helye.
A Seahenge alapos vizsgálata választ adhat a bronzkor számos rejtélyének egyikére is: miért találni ebből a korból aránytalanul sok férfi csontot, nőét és gyerekét pedig alig? A kultikus körbe talán a nőket és a gyerekeket fektették, akiknek a maradványait az elemek szétszórták. A bizonyításra azonban mindenképpen várni kell még egy ideig. A helybéliek ugyanis, köztük önjelölt druida-utódok tüntetésekkel, ülősztrájkokkal akadályozzák, hogy a kutatók elvigyék megőrzésre és tanulmányozásra "örökségüket".

(ÉT)

Ajánló:

Részletes információk angol nyelven. Nagyszerű képek a leghíresebb kőkörről. Nézzen körül a Stonehenge-nél! (Plug-in letöltése szükséges.) Angol örökség. További számos kőkori építményt tekinthet meg.

Korábban:

Az Élet és Tudomány korábbi cikke. A nemrég megtalált gyulafehérvári kőkör.