Kocsisíros temetkezést tártak fel Budakeszin <br/>

Budakeszi belterületén majdnem kétezer éves, római kori kocsisíros temetkezést találtak a régészek. Itáliában ilyen egyetlen egy sem akad, az egykori Pannóniából és Észak-Trákiából tizet ismerünk, de ezek közül - a mostanival együtt - csak kettőt tártak fel.

A történet 1976-ban kezdődött. A Magyar Nemzeti Múzeumnak megvételre ajánlottak római kori vasalkatrészeket, kocsidíszeket. Az eladó elmondta, emésztőgödör ásásakor bukkant a tárgyakra. A múzeum 8000 forintért megvette a darabokat, majd semmi nem történt. Mivel a terület magántulajdonban volt, a tulajdonos megépítette házi "csatornáját" a kocsi kétharmadán. Az ügyben - több mint húsz év után - idén nyáron történt előrelépés. Mráv Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze vezetésével feltárták a megmaradt részeket.

A földből kétüléses "homokfutó" maradványai kerültek elő. A kocsit csak személyszállításra használták, vagyis amolyan ókori "luxusautó" volt. Gazdája nagyon gazdag lehetett, ha halálakor vele együtt eltemették a kocsiját is. Feltehetően előkelő kelta eraviszkusz őslakos romanizált utóda volt.
A rómaiak nem bántották a már meghódított területek lakosait, sőt a helyi előkelőket anyagilag is támogatták, s megismertették őket magasabb kultúrájukkal - így azok utódai háborítatlanul élhették tovább életüket, magasabb színvonalon és kényelmesebben. A Budakeszin talált kocsi tulajdonosa talán közülük került ki. Pontosan nem lehet tudni, mivel a halott sírját még nem találták meg.

A II. századi kocsi megmaradt alkatrészei érintetlenül, az eredeti helyükön feküdtek sírjukban. Így pontosan rekonstruálható, milyen volt az egész kocsi. A megtalált alkatrészek meglehetősen kopottak voltak, s többszöri javítások nyomai utalnak arra, hogy eltemetésekor már eléggé használt volt. Szobordíszei - mai szemmel különös módon - bacchikus témájúak, de ebben nincs semmi tiszteletlenség: Bacchusnak, a bor és a vidámság istenének felidézése csak a halott túlvilági örömökben való dúskálódására utal. A kocsit is azért temették mellé, hogy a hosszú túlvilági utat ne gyalog tegye meg.

A kocsi kerekei közül ugyan csak másfél került elő, de ott feküdt a két felszerszámozott, lándzsával leszúrt ló. A zablák épen maradtak meg a szájukban, s még a lándzsa is mellettük hevert. A kocsit sírmellékletekkel megtöltve temették el: rituális kézmosásra szolgáló, ezüstberakásos korsót, római kori "csillárt", leginkább atléták által használt bronzkaparót - ilyet a gazdag háztartásokban is tartottak azért, hogy testükről ezzel kaparják le a rákent olajokat és az izzadságot - találtak benne.
Meglepetésre a sír sarkából egy 3 év körüli gyermek teljes csontváza került elő, mellette azonban nem volt semmilyen sírmelléklet. Ez nem teljesen szokatlan a rómaiaknál. Mivel magas volt a csecsemő- és a gyermekhalandóság, a családok a kicsikhez nem kötődtek olyan szorosan, mint napjainkban. A gyermeket később temethették a sírba, de még élénken élhetett az előző temetkezés emléke a kis halottat elföldelőkben, mert a tájolása pontosan megegyezett a kocsiéval.
A kocsit most restaurálják, és egy reprezentatív kiállításon mutatják majd be a nagyközönségnek.

(ÉT)