Száz kicsi római farm<br/>

Toszkánában egy szemétlerakásra kijelölt helyen római kori farmgazdaságokra bukkantak. Lucca közelében Michelangelo Zecchini afféle falusi Pompei-re akadt, egy, az ókorban Ausernek, manapság Serchiónak nevezett folyó partján emelkedő agrártelepülésre.

A földben egy egész város nyugodott: utcákkal, hidakkal, farmokkal, gazdasági udvarokkal, szénapadlásokkal és kutakkal. A mintegy száz farm a Kr. e. 400-tól Kr. e. 160-ig tartó időszakból származik. Zecchini elmondta, hogy Kr. e. 180 táján állomásozott itt az utolsó római katonaság, s a város akkor élte fénykorát. A kor valamennyi fontos főútvonala, a Via Aurelia, Clodia és Cassia is érintette a helyet. A mai Luccától nyugatra és keletre eső területeket a veteránoknak ajándékozta a császár. A termékeny, csapadékban gazdag területen a rómaiak előtt már az etruszkok is megtelepedtek.

A légifelvételek, a radarképek és a magnetométeres mérések szerint minden farmgazdaság körülbelül 5000 négyzetmétert foglalt el, s fallal erődítették őket. Zecchini a farmgazdaságok közül eddig csak egyet tárt fel, amely körülbelül Kr. e. 160-ból származik. Akkoriban a gazdaságok főleg bort készítettek. Számos boros amphora és egy széles medence került napvilágra, amelyben a szőlőt préselték.
Az V. században a barbár támadások és a szárazabbra forduló éghajlati viszonyok miatt a város elnéptelenedett.
A középkorban egy elég széles és mély tó, a Sextum terült el errefelé. Legendáriumához tartozott, hogy egy gazdag és hatalmas város nyugszik alatta, amelyet egy tengerár lepett el. XVI. századi írott források halászokat említenek, akik arról számoltak be, hogy a tó mélyén egy elsüllyedt város maradványait látták. A város vízbe süllyedt utcáit és negyedeit használták tájékozódási pontként a halászok. Lehetséges, hogy a mesebeli Sextumra akadtak? A jövő ásatásai talán válaszolnak a kérdésre.

(Élet és Tudomány)