A szerelem tüzétől a forradalom lángjáig<br/>

"Egyedül csak az igazság győzhet, s azt csak kutatás útján lehet megtalálni... A természet felett úgy szerezheted meg az uralmat, hogy megismered." (Irinyi János)

Irinyi János 1817. május 17-én született a Bihar vármegyei Nagylétán. Atyja, Irinyi János, a nagylétai uradalom tiszttartója, édesanyja Johan Rozália volt. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon kezdte el, és a debreceni kollégium növendékeként fejezte be. Tizennyolc éves korában lett a bécsi Polytechnikum növendéke. Itt a vegyészmérnöki tudomány ismereteit sajátította el.

Irinyinek Meissner Pál professzor egyik sikertelen kísérlete adta az ötletet a régebbi gyufáknál veszélytelenebb "zajongás nélküli" gyújtók megalkotásához. A kálium-klorátot ólom-dioxiddal helyettesítette a foszforos gyújtó fejében. Találmányát Rómer István, bécsi gyufagyáros vette meg, "nem potom összegért". Valószínűleg 60 forintot kapott érte - ekkora összegért akkoriban egy jó lovat lehetett vásárolni, illetve egy főhadnagy havi fizetésének felelt meg. Irinyi ebből a pénzből fedezte későbbi tanulmányait.

A legenda szerint a "csendes" gyufa megalkotására a szerelem késztette a kitűnő vegyészt. Irinyi állítólag szerelmes volt Rómer István lányába, Rómer Elizbe, aki rettenetesen félt az akkoriban használatos zajos és sok kisebb-nagyobb balesetet okozó gyufáktól. Irinyi szíve hölgyének akart imponálni, s így született meg a nagyszerű találmány. E - nem teljesen bizonyított - szerelmi szálat boncolgatja az MTV 1 április 6-án, 20 órakor műsorra tűzött filmje, A durrantós ember (Millenniumi Mesék sorozat).

Irinyi előbb a berlini egyetemen, majd a hohenheimi Mezőgazdasági Főiskolán folytatta tanulmányait. 1839-ben korának egyik legképzettebb vegyészeként tért vissza Magyarországra, és itthon igyekezett hasznosítani mindazt, amit előzőleg a fejlett vegyiparral rendelkező Németországban megfigyelt.

Első gyufagyárát 1839. december 19-én indította meg Pesten, a terézvárosi Nyár utcában. Legutolsó, Városház téri gyújtógyára 1844 tavaszán került idegen kézre. Irinyi ekkor Nagylétára költözött.

Nemcsak találmányaival szolgálta hazáját. Egyike volt például azoknak, akik Kossuth oldalán életre hívták az Országos Iparegyletet. Azt az intézményt, amely az ország félgyarmati helyzetének megszüntetését, a gazdasági függetlenség visszaállítását tűzte ki céljául. Széles körű, sokoldalú tevékenységet fejtett ki a Természettudományos Társulatban is.

Első szakkönyve 1838-ban jelent meg Berlinben "A kémia elméletéről" címmel (Über die Theorie der Chemie). "A vegytani rokonságról" írott 1839-es értekezésében kíméletlen harcot hirdetett a maradi természettudományos nézetek ellen. 1841 telén a kémiai elemek magyaros elnevezését indítványozta a korabeli újságok hasábjain. 1847-ben, Nagyváradon jelent meg "A vegytan elemei" című tankönyve, amelyet eredetileg háromkötetesre tervezett. Ez volt az első olyan tankönyv magyar nyelven, mely a korszerű vegyjeleket alkalmazta, s bonyolultnak vélt számítási feladatokat is tartalmazott. Irinyi volt az első tudós, aki a gipszet javasolta a szikes talajok javítására.

Irinyi aktualitását az 1848-49-es eseményekben betöltött szerepe adja. Testvérével, Józseffel - a márciusi ifjak egyikével - segített a 12 pont megszövegezésében. József később képviselő lett, János pedig elsősorban kémiai tudásával szolgálta a polgári forradalom ügyét. Kossuth nemcsak vegyi gyárak felállításával bízta meg, hanem szaktanácsadóként is igénybe vette tudását, az állami gyárak felügyelőjévé nevezve ki. A szabadságharc bukása után letartóztatták, és azzal a váddal, hogy a forradalmi kormány a nagyváradi lőporgyár igazgatójává nevezte ki, hadbíróság elé állították. Két hónapi raboskodás után engedték szabadon

Szabadulása után tisztviselőként helyezkedett el. Komolyabb kémiai kutatásokra nem volt módja, könyvekből merített okoskodásra pedig ő nem vállalkozott. Családja vértesi birtokán gazdálkodott, majd 1863-1882 között az István gőzmalom igazgatójaként dolgozott.

A reformkor legtehetségesebb vegyésze, emberi magatartásban is példamutató magyar tudós 1895. december 17-én halt meg Vértesen.

Készült a Fővárosi Önkormányzat Irinyi János Környezetvédelmi Középiskola és Szakmunkásképző évkönyvének felhasználásával, az iskola engedélyével (a képen az iskola szervetlen kémiai laboratóriuma).
Összeállította: Simon Tamás

Ajánló: