A pánik természete és a menekülés esélyei<br/>

Címlapsztori jelent meg magyar szerzőktől a Nature tudományos folyóiratban. A két magyar és egy német kutató: Vicsek Tamás, az ELTE tanszékvezetője, Farkas Illés doktorandusz és Dirk Helbing, a drezdai műegyetem professzora több hónapon át közösen dolgozott a Budapest Collegiumban, vizsgálva, hogyan keletkezik a pánik, és mitől csillapulhat.

Ismertetések és kommentárok tömege olvasható a világhálón a Nature-ban megjelent pániktanulmányról. A pánikjelenséget természetesen már eddig is vizsgálták, de inkább társadalomtudósok tették ezt, a szociálpszichológia eszközeivel. Közlekedési, építési szakemberek is végeznek szimulációkat a tömegek mozgásának leírására. Ők azonban a tömeget "folyadékként" vizsgálják, amelyben az anyagrészecskéknek - vagyis az egyéneknek - nincs kitüntetett szerepük.

Vicsek Tamás és munkatársai viszont új közelítést alkalmaznak: ők a mozgó tömeget "részecskék halmazának" tekintik, s abban az elemeknek önálló mozgásra is van lehetőségük. Figyelemre méltó, hogy egy társadalmi jelenséget a statisztikai fizika módszereivel vizsgálnak. Munkájuk szerves része a modern számítástechnika, mert "kézi" módszerekkel a számításokat és a szimulációkat aligha lehetett volna megoldani. Szimulációra azért van szükség, mivel ezekkel a jelenségekkel "élőben" nyilvánvalóan nem tudnának kísérletezni. A szerzők tanulmányuk végén kérik az olvasókat: "küldjenek kiegészítő adatokat és videofelvételeket, hogy modellünket kvantitatívan tesztelni tudjuk, és összehasonlíthassuk más modellekkel".

Hogyan is alakul ki a pánik? A szerzők szerint veszély esetén az emberek meggyorsítják lépteiket. A gyors haladás következtében közelebb kerülnek egymáshoz, és megkezdődik a lökdösődés. A haladás koordinálatlanná válik, különösen, ha szűk keresztmetszeteken (például kijáraton) próbálnak átmenni. A kijáratoknál dugulások és ív alakú tömörülések keletkeznek. Az összepréselődött emberek tömege hatalmas erőt fejt ki. Ez a kollektív erő képes meghajlítani acélból készült terelőket, kerítéseket, vagy ledönteni az útjukba került téglafalakat.

A menekülés egyre kilátástalanabb, mivel a sérült, földre zuhanó emberek további akadályt képeznek. Kialakul a tömegpszichózis: az emberek hajlanak a közelükben lévők utánzására. A megvadult, vak tömeg gyakorta észre sem veszi, hogy van másik kijárat, amelyen könnyen elmenekülhetnének.

A kutatás egyik érdekes tanulságát fejezi ki a régi bölcsesség: lassan járj, tovább érsz. Vicsekék ugyanis kimutatták: a tömegbe szorult egyedek nagyobb sebessége miatt torlaszolódik el a menekvés útja: ha normális léptekkel haladnának, könnyen átjuthatnának rajta. Egy további következtetésük, hogy - paradox módon - segít a pánik tompításában, ha terelőket állítanak a kijárat elé.

Ezek a következtetések rendkívül nagy jelentőségűek épületek, útvonalak tervezésekor: milyen szélesek legyenek a folyosók, hány ajtó, kijárat kell, és azokat hol, hogyan helyezzék el stb. Az sem mindegy, mekkora tömeg kialakulására kell számítani. Mindez anyagi szempontból fontos, hiszen egyes közlekedési útvonalakon a gyakori torlódások tetemes pénzveszteséget is okozhatnak. Pénzben kifejezhetetlen előnyökkel jár viszont, ha sikerül "pánikmentes" építészeti, közlekedésszervezési megoldásokat találni, hiszen a megnyomorodott, vagy éppen elpusztult ember pótolhatatlan veszteség. Tökéletes, száz- százalékos biztonság sohasem érhető el, de a kockázatokat mérsékelhetik a magyar kutatók eredményei.

Az áldozatok

Egy bostoni éjszakai klubban tűz ütött ki 1942-ben. Negyedóra alatt 492(!) ember halt meg, amikor a megrettent tömeg zárva találta az ajtókat, és végül a megriadt emberek a kidöntött nyílásokat a testükkel torlaszolták el.
A szörnyű eset után alaposan átdolgozták az USA-ban a tűzvédelmi rendeleteket. 1971-ben 66 ember pusztult el és 140 sebesült meg Glasgow stadionjában, amikor a kiáramló tömeg szembetalálkozott egy csoporttal, amely vissza akart térni, mert azt hallották, hogy a mérkőzés eredménye megváltozott. 1990-ben Mekkában 1426 zarándok lelte halálát egy aluljáróban bekövetkezett fejvesztett tumultusban. Tavaly május végén Minszkben hatalmas vihar tört ki, és a tömeg be akart rohanni a felhőszakadás elől a metrómegállóba. A riadalom következtében 51 halott volt. Csupán az idén júliusban két szerencsétlenségről is olvashattunk: Koppenhágában egy rockfesztivál után kitört pánikban 8 fiatal halott maradt a földön, Zimbabwéban pedig a futball Afrika Kupa-mérkőzés után taposott el a fejvesztett tömeg egy tucat szurkolót.

Publikálni a Nature-ben

,Publikálj vagy pusztulj!" - minden kutatót kötelez ez a parancs. De nem mindegy, hogy melyik folyóiratban jelenik meg egy tudományos tanulmány, és fontos, hányan hivatkoznak rá, mekkora a hatása, szakzsargonban szólva: milyen az impaktfaktora.

A brit Nature a világ legelőkelőbb, leginkább figyelt folyóiratai közé tartozik, s benne megjelenni: tudományos rang. A Nature-ben közölt tanulmányok szűrők során mennek keresztül, tekintélyes tudósok bírálják.
A címlapra pedig a legtöbb újdonságot hordozó cikket emeli ki a szerkesztőség. Akárcsak most éppen Vicsek Tamásnak és munkatársainak tanulmányát.

Szentgyörgyi Zsuzsa

(Magyar Hirlap)

Ajánló:

A BBC cikke angol nyelven.