"Óriások" sírjára bukkantak Peruban <br/>

Rég kihalt kultúra kincseit őrző sírokat tárt fel egy nemzetközi régészcsoport Peru északi részén. Az öt szokatlanul magas fiatal férfi holttestét 1500 éve temették el. Csontvázaikon kívül textíliák, kerámiák, lámák csontvázai és díszes fémtárgyak rejtőztek a sírokban. A sírokat egy harminc méter magas piramisban találták, amelyet betemetett a föld.

A moche kultúra Kr. u. 100 és 800 között virágzott a mai Peru északi részén, az Andok és a Csendes-óceán közti sivatagos területen, hétszáz évvel az inkák fénykora előtt. Főleg földművelésből és halászatból éltek. Folyóik mentén öntözőcsatorna-hálózatot alakítottak ki, kukoricát, babot és chilit termeltek; piramisokat, palotákat és templomokat építettek. Előkelő halottaikat óriási emlékhelyekre temették, melyeket napon szárított téglákból emeltek. Arany-, ezüst- és réztárgyakat temettek melléjük, melyek vadász- és halászjeleneteket, csatákat, büntetést, erotikus jeleneteket és bonyolult szertartásokat ábrázoltak.

Christopher Donnan

University of California, Los Angeles [UCLA]

A felfedezés azonban további kérdéseket is felvet. A három feltárt sírban nyugvó férfiak valószínűleg a kontinens legmagasabb lakói lehettek. A moche férfiak általában nem érték el a 160 centiméteres magasságot, de a csontvázak 175-182 cm közötti magasságra utalnak. Vajon miért voltak ilyen feltűnően nagytermetűek? Magasságuk mellett korai haláluk is találgatásokra adott okot. Kortársaik akár ötven évig is éltek, de a sírban talált férfiak egyike sem lehetett több 22 évesnél.

A feltárásban részt vett Alana Cordy-Collins, Donnan munkatársa. Állítása szerint a csontok eltérnek az átlagos csontvázaktól. "Nem lehet véletlen egybeesés, hogy mindegyik férfinak hosszú, vékony csontjai voltak. Meggyőződésünk, hogy genetikai rendellenességgel állunk szemben." A csontvázak sajátosságai - megnyúlt végtagok, hosszú ujjak, behorpadt mellcsont - a Marfan-szindróma tüneteire hasonlítanak. A Marfan-szindróma a kötőszövet genetikai rendellenessége, mely keringési problémákkal jár együtt. Egészen az ötvenes évekig korai halált eredményezett. Hogy valóban Marfan-szindrómáról van-e szó, azt a DNS-viszgálatból lehetne megállapítani. A mai technológia azonban még nem teszi lehetővé, hogy a csontok alapján ilyen jellegű DNS-vizsgálatot végezzünk.

Bár a mochék nem ismerték az írást, műalkotásaik magas kultúráról árulkodnak. Gyönyörűen megformált festett kerámia edényeket, falfestményeket és textíliákat hagytak hátra. "A kerámiák és a fémmunka minősége lenyűgöző" - mondta Donnan.

Donnan 35 éve foglalkozik a moche lelőhelyek feltárásával, de - mint elmondta - a mostanihoz egyetlen korábbi lelőhely sem fogható. A sírhelyként szolgáló piramist egyedivé teszik azok az apró sírok, melyeket a sírkamrák bejárata előtt találtak. "Mindegyik sírocskában egy-egy kis rézalak fekszik, fejével dél felé, éppúgy, mint a sírkamrákban a holttestek." Donnan elmondta, a középső sír kiemelkedik díszítettségével. Lakója óriási hatalommal rendelkezhetett. A halott fejére réztálat borítottak, alatta réz és arany halotti maszk. A szájában öt aranyfigurát találtak; a sírt agyag-, réz- és aranyszobrocskák vették körül. A díszes sír emellett 18 fejdíszt is rejtett, valamint a kor legfinomabb mívű fegyvereit: buzogányokat, lándzsákat és arannyal berakott pajzsokat. A halott nemes mellé egy fiatal nő és egy láma holttestét temették - valószínűleg feláldozták őket, hogy a férfit a túlvilágon is kísérjék.

A leletek egy részét májusban Firenzében mutatják be. A kutatócsoportot a National Geographic Society támogatta. A National Geographic honlapján színes képek találhatók az ásatásról és a sírokban talált leletekről.

B.K.

Ajánló: