Az ember, aki keresztülvitte a polgári házasságot

1894-ben a magyar parlament abszolút többséggel elfogadta a polgári házasság bevezetéséről szóló törvényt. A képviselők állásfoglalását nem kis részben befolyásolta a később kultuszminiszterré kinevezett Wlassics Gyula parlamenti felszólalása is.

Wlassics Gyula
"A mai nagy beszédjében (a szó szoros értelmében nagy beszéd), a polgári házasságnak különösen a kötelező formáját olyan nagy tudással, annyi szónoki erővel, retorikával, logikával tudta kiemelni, hogy a Ház azon ritkán ért sikerek egyikében gyönyörködhetett, melyek az új államférfiú érkezését jelentik" - írta 1894-ben Mikszáth a polgári házasságról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor egy fiatal, ambiciózus jogászról, aki egy év múlva már kultuszminiszterként folytathatta tevékenységét. A dualizmus korában példátlanul hosszú, kilenc évig tartó minisztersége olyan kultúrpolitikai reformokat hozott, melyek révén Wlassics Gyula nevét együtt említhetjük Trefort Ágostonéval és Eötvös Józsefével.

Politikai karrierje a polgári házasság bevezetése körüli közjogi vita idején kezdődött. Az évek óta húzódó és nagy indulatokat kiváltó törvénytervezet elfogadása a századfordulóra már égetően időszerűvé vált.

A polgári házasság gondolata először a 18. században merült fel Magyarországon. II. József tiszavirág életű rendelete kimondta, hogy a házasság polgári szerződés, amelyet kizárólag az állami törvények szabályoznak. Ezentúl a szertartásnál az egyházi személyek nem mint az egyház képviselői, hanem csak mint állami tisztviselők működhetnek közre. Utóda, II. Lipót azonban eltörölte a rendeletet, és megerősítette a kizárólag egyházi házasságkötés korábbi gyakorlatát. A házassági jogot a Kiegyezésig az osztrák polgári törvénykönyv alapján szabályozták. 1867 után ismét napirendre került a házassági jog reformja, de a szabályozás mikéntje egyaránt súlyosan megosztotta az országgyűlést és a közvéleményt: a képviselőház a házassági jog állami szabályozása mellett szállt síkra, míg a főrendiház azt a felekezeti jogok továbbfejlesztésével tartotta megvalósíthatónak.

Közvetlenül a törvénytervezet parlamenti vitája előtt - nem kis meglepetésre - Kossuth is megszólalt. Torinóból, halála előtt pár hónappal parlamenti üzenetében szállt síkra a törvény elfogadása mellett.

Wlassics nem kis szerepet játszott abban, hogy a kötelező polgári házasságról szóló törvényt 1894 decemberében abszolút többséggel szavazza meg a parlament. A képviselőház előadójaként szenvedélyesen és ügyes retorikával bizonygatta, hogy a magyar társadalom készen áll a törvény elfogadására: "A vallás az embernek legegyénibb java... Nézzünk bárhová, ahol a vallásszabadság fénye világít és melegít, mindenütt fokozódik a vallásos érzület... Azt hiszem, hogy ha ebben a hazában ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik és ha az egyház férfiai sem összetett kezekkel várják az államnak kényszerítő védelmét, hanem maguk dolgoznak és lelkük egész odaadásával, vallási ihletettséggel hozzálátnak legnemesebb hivatásuk komoly és nagy munkájához, akkor Magyarországon is nemzeti erény és becsületbe vágó dolog lesz a vallásosság."

"A szabadelvű irány a legtermékenyebb erő"

Wlassics Gyula Zalaegerszegen, gazdag birtokos családba született 1852. március 17-én. A család két év múlva Nagykanizsára költözött. A helyi piarista gimnáziumi érettségi után jogi tanulmányokat folytatott Budapesten és Bécsben.

Az ügyvédi oklevél megszerzése után hamarosan alügyésszé, majd miniszteri titkárrá, és példátlanul rövid időn belül Budapest főügyészévé nevezték ki, ami gyakorlatilag a jogászi karrier csúcsát jelentette. Az ambiciózus jogász azonban ekkor már egyre inkább a politikai pálya felé kacsingatott, és 1892-ben a képviselőház szabadelvű tagjaként vett részt az igazságügyi és közigazgatási bizottság munkájában. A nagy feltűnést keltő 1894-es beszéde után az egy év múlva megalakuló Bánffy-kormányban kapott kultuszminiszteri tárcát.

Kultuszminiszterré való kinevezésében nem kis szerepet játszott feltűnő műveltsége, nyelvtudása (4 nyelven beszélt), a nyugat-európai tanulmányutakon szerzett tapasztalata és tájékozottsága - ezeket minisztersége alatt kitűnően tudta kamatoztatni. A közélettől is megkapta a lehető legnagyobb elismerést: három kormány alatt folyamatosan kilenc évig őrizhette meg bársonyszékét.

"Nem az a kérdés, hogy ki az iskolafenntartó, hanem az, hogy jó-e az iskola"

Szembetűnők azok a változások, melyek ez alatt a kilenc év alatt a magyar oktatás és kultúra területén mentek végbe. A nép- és szakiskolák fellendítése mellett Wlassics nevéhez fűződött - többek között - az első magyar kultuszminiszter nevét viselő, a magyar szellemi életben oly fontos szerepet betöltő Eötvös-kollégium elindítása is.

Egészen a 19. század végéig az volt az általánosan elfogadott elképzelés, hogy a nőket a férfiaktól egészen eltérő oktatásban-nevelésben kell részesíteni. Az "kedélyképzés" szinte kizárólag az irodalom és művészetek oktatására szorítkozott, amelynek célja a megfelelő társasági viselkedés szabályainak elsajátítása volt. A nők Wlassics kultuszminisztersége alatt azonban már egyetemre is járhattak, és szintén ebben az időben nyílhatott meg Budapesten az első nyolcosztályos nyilvános leánygimnázium is. (1900-ban Dr. Steinberg Sarolta volt az első nő, aki Magyarországon egyetemi diplomát szerezhetett.)

A liberális oktatáspolitikát hirdető Wlassics a század első éveiben a tanszabadság nevében megvédte Pikler Gyulát az ellene tüntető klerikális ifjúsági szervezetekkel szemben, s 1903-ban kiállt Somló Bódog, a nagyváradi jogakadémia tanára mellett is, akit kollégái "felforgató", evolucionista nézetei miatt támadtak. (A Somló-ügy kapcsán vált országosan ismertté az akkor még nagyváradi hírlapíró, Ady Endre neve is: a Nagyváradi Naplóban megjelent Merénylet a nagyváradi jogakadémián című cikkét még aznap leközölte a Budapesti Napló is. Ady így ír: "Egy fiatal magyar tudóst el akarnak veszíteni, mert gondolkozott. A mai magyar életnek - így tűnik fel sokszor nekünk - titka, forrongása, célja: pör a gondolkozás ellen.)

A miniszterség után

1903-ban a Khuen-Héderváry kormány lemondása után Wlassics egy ideig a büntetőjog professzoraként adott elő, majd 1906-tól 1932-ig, nyugalomba vonulásáig a Közigazgatási Bíróság elnöke volt. Politikai tevékenysége mellett több jogtudományi, jogtörténeti munkát is írt, emellett sajtó alá rendezte Deák Ferenc műveit, akinek az életrajzát is megírta.

Wlassics Gyula 1937. március 30-án hunyt el. A felsőház elnöke, gr. Széchenyi Bertalan ravatala felett mondott beszédében a magyar országgyűlés nevében búcsúztatta: "A fanatizmusnak egy szikrája élt benne, a jognak mindenekfelett való tisztelete, erejébe vetett rendíthetetlen hite. Államférfiúi egyéniségét a tiszta önzetlenség, a hazafias kötelességteljesítés, a szó nemes értelmében vett szabadelvűség, egyenes, igazságos gondolkodás... és tiszteletreméltó erény alkotják. Kitörölhetetlenül beleírta nevét a magyar parlamentarizmus történetébe."

B.K.