A sorozatgyilkos személyiség <br/>

Van két tényező, mely minden sorozatgyilkosok lélekrajzában megjelenik: zaklatott gyerekkor, és a fantázia uralma az élet felett.

Gyerekkor

"A betegség szüli-e a büntettet, vagy magának a bűntettnek sajátos természetéből következik, hogy mindig együtt jár valami betegségfolyamattal?"" (Dosztojevszkij)

Valószínűleg nem létezik olyan sorozatgyilkos, aki szerető szülők egészséges gyermekeként jutott volna át élete első évtizedén. A sorozatgyilkosok élettörténetében rendszeresen felbukkan a végletekig domináns, a szexualitáshoz szélsőségesen viszonyuló anya, illetve a brutálisan kegyetlen apa motívuma.

John Gacynek, aki haldokló áldozatait - a Bibliából vett idézettel - arra bíztatta, hogy bátran nézzenek szembe a halállal, kegyetlen gyerekkor jutott osztályrészül. Alkoholista apja folyamatosan verte családját, a fiút zabigyereknek, buzikámnak, szerencsétlenségnek szólította, és büntetésből megölte a kutyáját. Albert DeSalvo apja prostituáltakat vitt haza, eltörte anyja ujjait, és a gyerekeket eladta egy farmernek.

Gacy bohócnak öltözve ölt

Mikor Joseph Kallinger hatéves korában sérvműtéten esett át, szülei azt mondták neki, a beavatkozás célja az volt, hogy pénisze ne nőjön tovább. Édesanyja, aki mindig is a fegyelem híve volt, fia kezét többször tűzbe tartotta. Kallinger örömmel kínzott meg embereket, és maga is szadista szülővé vált: tulajdon két kezével fojtotta meg 13 éves fiát.

"Mindenképpen azt kívántam anyámnak, amit mindenki más: nyugodt, szép halált." Kallinger kissé szokatlan elképzelést vallott a szép halálról: miután lefejezte anyját, hangszálait a szemétaprítóval péppé zúzta, holttestét megerőszakolta, majd darts-céltáblaként a falra tűzte.

Fantázia

A mai napig számos gyilkosságért az erőszakos filmeket teszik felelőssé. Bár nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a médiákban, elsősorban a filmekben megjelenő erőszak sorozatgyilkosokat teremtene, a fantázia serkentésével segíthet egyeseknek átlépni egy bizonyos határt. Ed Kemper az erőszakos pornográfiával kapcsolatban jegyezte meg: "Nem ettől lettem gonosz. De olajat adott a tűzre."

Dr. Melloy, a Pszichopata elme (The Psychopathic Mind) szerzője arra figyelmeztet: a szenzációhajhász média éppenséggel hozzájárulhat az erőszakhullám fokozódásához. "Ha a gyilkos magára vonja a sajtó figyelmét, és ezzel megfélemlíti, egyben lenyűgözi a közönséget, az a kép erősödik meg benne, hogy a következő bűnténnyel még nagyobb figyelmet válthat ki, még nagyobb jelentőségre tehet szert, amire betegesen vágyik. A sajtó olyan mítoszt alakít ki e ragadozók körül, mely a saját fejükben legendává válik? Míg korábban csak a fantázia birodalmában voltak valakik, a hírnév valóságos jelentőséget kölcsönöz nekik. A kör bezárul: fontosak akarnak lenni, ezért újabb és újabb bűnöket követnek el."

"Üdvözlet a New York-i flaszter repedéseiből. Üdvözlet a hangyák birodalmából.." - kezdi az újságoknak küldött levelét David Berkowitz, a "Sam fia" néven elhíresült kéjgyilkos. A gyilkosságokon kívül nem voltak sikerei, nem voltak barátai, nem volt semmije. Letartóztatása után David elmondta, mekkora élményt jelentett számára, mikor a postán dolgozó kollégái "Sam fia" legújabb rémtettéről beszélgettek, mit sem sejtve arról, hogy a szomszéd asztalnál ülő, finom modorú David azonos a címlapsztorik vérengző fenevadával.

"Sam fia", a hírhedt Berkowitz

A kriminológusok tudják: a nemi erőszak elkövetését gyakran, a sorozatgyilkosságokat szinte mindig intenzív fantáziálás előzi meg. Ezeknek az álmoknak fontos szereplői a szex és az erőszak, ám a főszerepet egyértelműen a hatalom játssza. A mértéktelenül maszturbáló, magányos "ragadozó" gyengének, jelentéktelenek érzi magát, amin csak úgy változtathat, ha élet és halál urává válik. "A sorozatos nemi erőszakot elkövető, illetve a sorozatgyilkos személyiség kialakulásának hátterében egyetlen kulcsfontosságú tényező rajzolódik ki: a fantáziálás. Fantáziaképei sokkal erőteljesebbek, sokkal fontosabbak, mint való élet" - írja a Lélekvadász ("Mindhunter") szerzője, Douglas.

"Jóval korábban tudtam, hogy egyszer gyilkolni fogok. A fantáziáim túl erőteljesek, túl valóságosak voltak. Túl sokáig tartottak" - olvashatjuk a sorozatgyilkos Brudos vallomásában. A képzelődés gyakran már gyerekkorban elkezdődik. Sok év eltelhet, mielőtt ezek az álmok - a legrosszabb rémálmok - valóra válnak. Ám kevésbé közvetlen formában korábban is a felszínre törhetnek. Ed Kemper kedvenc gyerekkori játéka a villamosszékesdi és a gázkamrásdi volt, de szívesen fejezte le és csonkította meg nővérei babáit is.

David Berkowitz rendszeresen kínzott apró állatokat, megmérgezte nevelőanyja kanáriját, és több, mint ezerszer fogott kisebb gyújtogatásba, mielőtt 1976-ban a New Yorkot rettegésben tartó Sam Fiává vált. A tüzek szexuális izgalomba hozták. Ed Kemper élve eltemette a család macskáját, majd kiföldelte, és levágta a fejét. Dahmer kutyafejeket tűzött egy botra a kert végében. Az állatkínzás, a gyújtogatás és a kamaszkorig elhúzódó ágybavizelés számos sorozatgyilkos előéletére jellemző. Persze nem minden sorozatgyilkos bántalmazza az állatokat. A nemi erőszakért, kínzásokért és nyolcszoros gyilkosságért elítélt Christopher Wilder jelentős adományokat utalt a Save The Whales (Mentsd meg a bálnákat) és a Seal Rescue Fund (Fókavédelmi Alap) szervezeteknek.