Sárkányokat fogtak be a piramisépítők 

Kevés olyan rejtély van, melyet annyian, annyiféleképp próbáltak megfejteni, mint a piramisok titkát. Az óriási kőtömböket egyesek szerint vonszolták, mások szerint gurították vagy emelőkkel mozgatták stb. Most azonban a földtől kissé elrugaszkodott elképzelés látott napvilágot, amely - egyes kutatók szerint - az eddigi legjobb magyarázatnak tűnik.

A szfinx talányát Oidipusz egyszer és mindenkorra megválaszolta, ám a kőtömbök néma kérdéseire adott feleletek sorra követik egymást: mindenkit meggyőző megoldás eddig nem született. Kétségtelen, hogy az ókori Egyiptom erőforrásaival a piramisok felépítése visszatekintve is a lehetetlennel határos kihívásnak tűnik. A józan, földközeli magyarázatnak - rabszolgák ezrei dolgoztak erejüket megfeszítve - számos kritikusa akad. Az egekre tekintő megoldás - a fáraók végső nyughelye egy idegen civilizációról ad hírt - tág teret hagy a fantáziának; kétségtelenül akad, aki ezt a magyarázattípust fogadja el. Kaliforniában született egy elképzelés, mely a titok nyitját ég és föld között, a levegőben keresi.

Sárkányszelídítők

Palmdale, Kalifornia; sivatag, szombat délután. A szél óránként 25 km-es sebességgel fúj. A Caltech csapata sárkányt ereget.

A sárkány egy 35 mázsás obeliszkhez kapcsolódik. Több sikertelen kísérlet után a kis csoport tagjai - köztük Graff, a California Institute of Technology matematikus hallgatója; Mory Gharib, az aeronautika professzora az egyetemen, Eric May sárkányszakértő és Maureen Clemmons amatőr egyiptológus - alig hisznek a szemüknek, amikor a sárkánnyal együtt az obeliszk is felemelkedik. Fél perc sem telik el, és a földön fekvő három és fél tonnás hasáb emberi erőfeszítés nélkül függőlegesen helyzetet vesz fel.

Bár megoldásuk számos szakértő kétkedését kiváltotta, a csapat tagjai most már egészen biztosak benne: be fogják bizonyítani, hogy az egyiptomiak a szél erejére támaszkodva alkották meg a világ egyik csodáját.

"Miért ne képzelhetnénk el, hogy voltak találékony elmék, akik már négyezer éve rájöttek erre a trükkre? Miért ragaszkodnánk ahhoz, hogy csak a nyers erőre támaszkodtak?" - kérdi Emilio Castano Graff, aki hallgatóként vesz részt a kísérletekben. "Amit láttunk, persze nem bizonyítja, hogy a piramisokat tényleg sárkányokkal építették, de arra utal, hogy az elképzelés nem abszurd, hogy igenis lehetséges a szélenergiát nehéz tárgyak felemelésére hasznosítani."

A sárkány érve - szkeptikus tudomány

Az ötlet Maureen Clemmons fejéből pattant ki. Az üzletasszony, aki dilettáns egyiptológusnak tekinti magát, egyszerűen nem tudta elhinni, hogy a piramisépítők a hagyományos elképzelések szerint dolgoztak. Elméletét először egy 200 kilogrammos obeliszken próbálta ki, melyet egy 90x120 centiméteres nejlonsárkánnyal emelt fel. Elmondása szerint az egyiptomiak ábrázolásai között is talált olyan jelképeket, melyek sárkányok, vitorlás gépek használatára utalnak. Elmélete azonban az egyiptomi történelem és régészet tudoraiból főleg fejcsóválást váltott ki. Willeke Wendrich, az UCLA egyiptomi régészettel foglalkozó professzora szerint semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy a piramisok építéséhez sárkányokat használtak volna; a sírrajzokon csupán rámpákat, emelőket és hasonló mechanikus eszközöket láthatunk. "Nincsenek arra mutató jelek, hogy sárkányokat használtak volna fel, főleg ilyen óriási súlyok felemelésére. Nincsenek ábrázolások. Még csak nem is ismerünk olyan szót, mely az egyiptomiak számára sárkányt jelentett volna" - nyilatkozta a tanárnő.

De Clemmons kitartott elképzelése mellett. Ötletével a California Institute of Technology mérnökeihez fordult, akik úgy döntöttek, felvállalják az ügyet, miután matematikai számítások alapján elméletileg kivitelezhetőnek találták a tervet. Azóta három kísérletsorozatot végeztek - több-kevesebb sikerrel. Azonban úgy érzik, az utolsó próbálkozás maximálisan sikeresnek mondható.

A sárkány útja

Végy egy vízszintes helyzetű obeliszket. Pányvázd körül, majd csigasorral erősítsd egy mozgékony vitorlához - kis módosításokkal egy siklóernyő megteszi. Hagyd, hogy vitorládba belekapjon a szél - a kötél megfeszül, a húzóerő emelni kezdi az fekvő kőoszlopot. A követ csuklószerkezet segítségével állítsd a kívánt (függőleges) pozícióba.

A lényeg a sárkány megfelelő kormányzása - a lehető legtöbb szélenergiát kell a megfelelő irányban hasznosítani. A megfelelő vonóerő kifejtéséhez kormányozzuk sárkányunkat először felfelé-oldalirányba, majd közelítsük a földhöz. A művelet végrehajtásához legalább 18 kilométeres széllökésekre, meg némi gyakorlatra lesz szükség.

Egy obeliszkkel elbánni nem könnyű dolog. (Különösen, ha gyermekkorában beleesett a varázsitalos kondérba...) Ám a szombati csapat bővelkedett energiában, mivel a szél 18-33 kilométeres sebességgel fújt. Rövid visszaszámlálás után négy asszisztens kiengedte a vitorlát. Kezdő ugrásával a sárkány majdnem a kívánt 15 méteres magasságba emelte az obeliszk csúcsát. Ám a szél olyan erős volt, hogy May, a sárkánylovas elvesztette a kontrollt a könnyű anyag felett, és a sárkány őt is eloldozta a földtől.

Miután hagyták, hogy a sárkány összecsukódjon, kis pihenő után a csapat ismét próbálkozott. Ezúttal a szél olyan erővel kapaszkodott a vitorlába, hogy az oszlop hirtelen ugrással a helyébe emelkedett. A művelethez mindössze 25 másodpercre volt szükség.

"Jóval egyszerűbb, mint egész nap köveket vonszolni"

A csapat soron következő célja a felhasznált eszközök egyszerűsítése lesz. Igyekeznek nem támaszkodni több eszközre, mint ami az eredeti építők rendelkezésére állhatott. Ezért olyan anyagokat keresnek, melyeket az egyiptomiaknak is használtak. Nejlonvitorla helyett lenvászonból igyekeznek vitorlát szabni. A jelen fázisban a kenderköteleket teszik próbára, melyeket az egyiptomiak nagy mennyiségben alkalmaztak.

A csapat végső célja az, hogy a Kheopsz-piramis árnyékában egy kisebb piramist maguk is felépítsenek. "Úgy érzem, újraírjuk a történelmet" - mondta May.

BK.