Napfényre kerül a velencei lagúnák rejtélyes szigete

Velence egy elsüllyedt és feledésbe merült szigete kerül ismét a felszínre a zegzugos lagúnák közül. A feltárást tovább gazdagítja két különleges, 700 éve hullámsírjában fekvő hajó is.

Az eddig példátlan feltárás első lépéseként a régészek facölöpökkel körbekerítették az 1300-as években elsüllyedt boccalamai Szent Márk-szigetet. Ezek után a cölöp-csapdába rekedt vizet kiszivattyúzzák, s így végre ismét napvilágra kerül a kb. 8000 négyzetméter nagyságú sziget és a két hajó.

Elsüllyedése előtt, 1328 körül a szigeten élő szerzetesek kétségbeesésükben meglepő módon próbálták megmenteni lakhelyüket: egy 38 méter hosszú velencei gályát és egy 25 méteres kereskedő hajót sárral töltöttek meg, majd elsüllyesztették azokat. A szerzetesek aggodalmát szigetük iránt egy korabeli dokumentum is tanúsítja, melyet Miklós perjel intézett a velencei szenátushoz, a kormányzat segítségét kérve a sziget megmentéséhez.
 
A terv mindössze néhány évtizedig működött: a sziget 1348-ra teljesen elnéptelenedett; ekkor már a pestis áldozatainak szolgált végső nyughelyül. Végül Szent Márk szigete megadta magát a tengernek, és szép lassan teljesen meg is feledkeztek róla. 1969-ben azonban váratlanul ismét a figyelem középpontjába került, amikor is rábukkantak a mindössze két méteres mélységben szunnyadó szigetre.

"A szerzetesek különleges mentési akciójának egyedülálló módon őrizte meg a hajótesteket. Ezek a hajók csak fűszereket és hasonló könnyű rakományt szállítottak. Az óceán fenekén nem találtunk egyetlen ilyen gályát sem. Végre leleplezhetjük a velencei hajóács mesterek titkait" - nyilatkozta Marco D'Agostino régész, aki a hajókat 1996-ban felfedezte.

Az egyik, a "Földközi-tenger Királynőjeként" ismert velencei gályát a középkorban háborúskodásra és kereskedésre egyaránt használták. A több száz evezős által hajtott hajó pályája a 16. században kezdett lefelé ívelni, amikor olcsóbb gályákkal váltották fel.

A másik hajóroncs még érdekesebb. "Olyan fajta, amivel még sohasem találkoztunk. Lapos alja arra utal, hogy valószínűleg kereskedelmi célokra használták" - mondta D'Agostino.

Amint a roncsok és a sziget kiemelkednek a sárból, a régészeknek egy hetükbe fog kerülni, hogy megtisztítsák őket. Azután összesen két-három hetük marad a különböző vizsgálatok elvégzésére - ennél hosszabb idő alatt ugyanis a levegővel való érintkezés kárt tehetne a hajókban.

A műveletek végén San Marcót és a hajókat ismét elsüllyesztik: ez tartósításuk legmegbízhatóbb, egyben legolcsóbb módja.

"Voltak Velencében ennél őrültebb elképzelések is: például a mozgatható kapurendszer, mellyel az áradásoktól próbálták megóvni a várost" - vélekedik Edmund Penning-Rowsell, a az angliai Middlesex Egyetem professzora. "Le vagyok nyűgözve, hogy láthatjuk azokat a hajókat, melyeket a tizennegyedik századi Velencében használtak."

[origo]