Nürnberg - a győztesek ítélkeztek

Ötvenöt évvel ezelőtt, 1946. október 1-jén zárult az észak-bajorországi Nürnbergben, az egykori náci pártrendezvények második világháborús romhalmazzá vált színhelyén a háború elsőrendű német bűnöseinek pere, precedens értékű nemzetközi felelősségre vonása.

Az előzmények 1943. október 30-ra nyúlnak vissza, amikor az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína és a Szovjetunió Moszkvában közös nyilatkozatot adott ki. Ebben leszögezték, hogy a Németországgal kötendő fegyverszüneti egyezménnyel egy időben azokat a német katonai személyeket, valamint a nemzetiszocialista párt azon tagjait, akik a második világháborús kegyetlenkedésekért, mészárlásokért és kivégzésekért felelősek, vagy azokban részt vettek, visszaküldik azokba az országokba, amelyekben e bűncselekményeket elkövették, hogy a felszabadított országok saját törvényeik szerint vonhassák őket felelősségre és ítélkezhessenek fölöttük.

Azoknak a személyeknek felelősségre vonása, akiknek bűncselekményei nem függnek össze valamely földrajzi hellyel, a szövetséges kormányok közös döntése alapján fog megtörténni.

A moszkvai nyilatkozatban megfogalmazott elv végrehajtásaként Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1945. augusztus 8-án Londonban egyezményt kötött az európai tengelyhatalmak háborús bűnöseinek üldözéséről és megbüntetéséről.

Ez az egyezmény kimondta, hogy a háborús bűnösök felelősségrevonására Nemzetközi Katonai Törvényszéket kell létrehozni, amely négy tagból és négy póttagból áll, őket a londoni egyezmény aláírói jelölik ki. A négy nagyhatalom fővádlóinak feladata lesz a bűncselekmények és elkövetőik kinyomozása, a vizsgálat lefolytatása és a vádirat elkészítése. Az ítélet meghozatalához és a büntetés kiszabásához legalább három bíró jelenléte szükséges.

Három nemzetközi bűncselekmény valamelyike miatt kell a háborús főbűnösöket a Nemzetközi Katonai Törvényszék elé állítani. Ezek: a béke elleni bűncselekmények (támadó háború szervezése, előkészítése, kirobbantása és viselése, a béke elleni bűncselekményre irányuló tervben vagy összeesküvésben való részvétel), a háborús bűncselekmények (a háború törvényeinek és szokásainak megsértése, a katonai szükségesség által nem indokolt pusztítások stb.), az emberiesség elleni bűncselekmények (polgári lakosok meggyilkolása, rabságba vitele, száműzetése, kegyetlenkedés a polgári lakossággal).

A Nemzetközi Katonai Törvényszék dönthetett arról is, hogy azok a szervezetek vagy csoportok, amelyekhez valamely bűnösnek talált személy tartozott, maguk is bűnös szervezeteknek tekintendők-e. A törvényszék székhelyéül Nürnberget választották.

Megemlítendő, hogy Hermann Göringnek, a nürnbergi eljárás egyik fő vádlottjának már az első világháború után az antant bírósága elé kellett volna állnia: pilótaként nem védett városok bombázása miatt kellett volna felelnie. Az antant azonban nem állított fel bíróságot német háborús bűnösök elítélésére.

A német háborús bűnösök nürnbergi pere 1945. október 18-tól 1946. október 1-ig tartott. A szóban kihallgatott 116 tanú mellett a Nemzetközi Katonai Törvényszék megvizsgált mintegy kétezer írásbeli tanúvallomást is, összesen 403 nyilvános ülést tartott. (A pert angol, francia, német és orosz nyelven folytatták le.)

Arthur Seiss-Inquart

Végeredményben 12 háborús főbűnöst kötél általi halálra, hármat életfogytiglani fegyházra ítélt, hármat felmentett. Bűnösnek nyilvánította a német nemzetiszocialista párt vezető testületét, a politikai rendőrséget (Gestapo), a párt védelmi osztagát (SS), biztonsági szolgálatát; ezeknek tagjait a londoni egyezmény aláírói (a négy nagyhatalomhoz további 19 állam csatlakozott) jogosultak voltak saját bíróságaik elé állítani, mégpedig sajátos eljárással: nem a vádhatóságot illette a bizonyítás terhe, hanem a vádlottnak kellett igazolnia ártatlanságát.

A nürnbergi perben a háborús felelősség eltérő értelmezése következtében nem nyilvánították bűnösnek egészben véve a német kormányt, a hadsereg vezérkarát és főparancsnokságát. A per során az agressziót a történelemben először minősítették a "legsúlyosabb háborús bűncselekménynek". Az ENSZ-közgyűlés 1946 decemberében hozott egyik határozatában jóváhagyta a nürnbergi eljárás elveit és azokat a nemzetközi jog elveinek szintjére emelte.

Alfred Jodl

Adolf Hitler birodalmi kancellár, 1938-tól a német fegyveres erők legfőbb parancsnoka, aki 1945. április 30-án követett el öngyilkosságot, Henrich Himmler, az SS, majd a Gestapo főnöke, belügyminiszter és Joseph Paul Goebbels, Hitler propagandaminisztere, akik a felelősségre vonástól való félelmükben szintén öngyilkosok lettek, már nem kerültek a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék elé. A Krupp konszern birtokosának, Gustav Kruppnak a perét egészségi okokból későbbre halasztották, Martin Bormann, Hitler helyettese ügyében az eljárást távollétében folytatták le.

Halálra ítélték egyebek között Hermann Göring birodalmi marsallt, a német légierő főparancsnokát (kevéssel a kivégzés időpontja előtt öngyilkos lett), Joachim von Ribbentropot, a náci Németország külügyminiszterét, Wilhelm Keitel táborszernagyot, vezérkari főnököt, aki német részről a fegyverszüneti okmányt aláírta, Alfred Jodl vezérezredest, Arthur Seiss-Inquartot, aki osztrák belügyminiszterként Hitler utasítására előkészítette az Anschlusst. A kegyelmi kérvények elutasítása után a halálos ítéleteket 1946. október 16-ra virradóan a nürnbergi fegyházban végrehajtották.

Kardos Gábor nemzetközi jogász, a per egyik tanulmányozója egyik elemzésében rámutatott, hogy Nürnbergben "a győztesek szándéka a vesztesek háborús bűnöseinek felelősségre vonása volt": semleges országok polgárait nem vonták be az eljáró nemzetközi törvényszék munkájába, néhány szövetséges katonai vezetőt pedig legalább jelképesen saját országa hadbíróságának kellett volna perbe vonnia.

Az angolszász légierő nyilvánvalóan súlyosan megsértette "a háború szokásait és törvényeit" a Hamburg és Drezda elleni légitámadásokkal, a Katyn környékén elkövetett tömeggyilkosságot pedig szovjet részről csak a Gorbacsov-korszakban ismerték el.

Ajánlat

Pirityi Sándor