A könyvismertetés felvázolta a magyar származású atomfizikus élettörténetét, pályájának kulcsfontosságú mozzanatait. Idézte az önéletrajzi könyvből azt a mondatot, amelyben Teller Ede a következőket írta: "Mélységesen sajnálom azokat a haláleseteket és sérüléseket, amelyek az atombombázásokból következtek. De a legjobb magyarázatom arra, miért nem sajnálom azt, hogy fegyvereken dolgoztam, voltaképpen egy kérdés: mi lett volna, ha ezt nem tesszük?" A válasz szerint ha akár Hitler, akár Sztálin jut hozzá először ilyen eszközhöz, akkor az emberi szabadság megszűnhetett volna létezni.

Az emlékirat ismertetése kitért Teller és Oppenheimer konfliktusára, kiemelve, hogy Teller, utólag visszatekintve, "ügyetlennek" minősítette azt a módot, ahogyan ő annak idején a vádjait megfogalmazta Oppenheimerrel szemben.

Szerepelt a The Wall Street Journal önéletrajz-ismertetésében az rész is, amelyben Teller beszámolt arról: a hatvanas évek elején szerette volna rávenni Kennedy elnököt egy második Panama-csatorna létrehozására, békés célú nukleáris robbantások végrehajtása révén. "Hamarabb kész lesz a csatorna, mint amennyi idő Önnek ahhoz kell, hogy elhatározza magát" - mondta Teller a habozó Kennedynek, éppen akkor, amikor az elnök kitüntetést adott át neki. Az ilyen fajta beszéd ritkán bizonyul hatékonynak, és Teller szerint ez volt "diplomáciai karrierjének mélypontja".

A The Wall Street Journal összegző értékelése szerint Teller Ede, fél évszázados tevékeny amerikai működése során - az atombomba megteremtésétől a reagani ballisztikusrakéta-védelmi tervek támogatásáig - jelentős mértékben erősítette választott hazája biztonságát.

A könyv Memoirs: A Twentieth-Century Journey in Science and Politics címen jelent meg.

(MTI)