Száz év Nobel-békedíjai, száz év háború

Vágólapra másolva!
109 Nobel- békedíjas és több mint 110 millió háborús áldozat... a 2001-es év a Nobel-békedíj centenáriuma, de egyben az az év is, amely az emberiség történetében legvéresebb századot követi.
Vágólapra másolva!

A XX. század épp hogy megszületett, amikor az első Nobel-békedíjat megosztva átnyújtották a svájci Henri Dunant és a francia Frédéric Passy számára - az egyik a Nemzetközi Vöröskereszt, a másik egy nemzetközi békeliga alapítója volt.

100 évvel és 250 háborúval később az Alfred Nobel által alapított díjat idén az ENSZ-nek és főtitkárának, Kofi Annannak adják át, miközben dúl a háború Afganisztánban - írja az AFP.

A csütörtöki centenáriumi ceremónián alighanem mindenki az 1994-es díjazottakra gondol majd Oslóban: akkor a Palesztin Hatóság elnöke, Jasszer Arafat, Simon Peresz izraeli külügyminiszter és az azóta egy izraeli szélsőséges által meggyilkolt Jichak Rabin miniszterelnök kapta meg együtt a díjat, de nemrég a Közel-Kelet ismét lángba borult.

"Egyetlen békedíj sem tudott megkímélni bennünket a két világháborútól, a gyarmati összeomlást kísérő számos háborútól és azoktól a vallási és etnikai konfliktusoktól, amelyekkel most kell szembenéznünk" - mondja Asle Sveen, aki az egyik társszerzője "A Nobel-békedíj: 100 év a békéért" című kötetnek.

A londoni Stratégiai Tudományok Nemzetközi Intézetének becslése szerint 1901 óta a különböző háborúkban 110,4 millió ember halt meg és közülük 63 millió polgári személy volt.

”Ha a siker kritériumának azt tekintjük, hogy a Nobel-békedíj véget vessen a háborúknak, akkor a díj minden bizonnyal kudarc volt és az is marad. Ha ez lenne a kritérium, akkor feltételeznénk, hogy az öt főből álló csoport, amely odaítéli, sokkal több hatalommal rendelkezik, mint az Egyesült Államok elnöke" - mondja Geir Lundestad, a Nobel Intézet elnöke. Véleménye szerint a díjat sokkal inkább úgy kell felfogni, mint egy mikrofont, amely felerősíti annak a hangját, aki megkapja.

Lundestad azonban elismeri, hogy az adományozók követtek el hibákat. Nem kapott békedíjat Mahatma Gandhi, aki békés eszközökkel harcolt India függetlenségéért - nyilván azért, mert az indiai gyarmatosító hatalom, Anglia, illetve Norvégia között kiválóak voltak a kapcsolatok. Kimaradtak a díjazottak listájáról az európai építés olyan kezdeményezői is, mint Jean Monnet: az Európai Közösség, majd Unió mindig vitatott volt Norvégiában, amely az 1972-es és az 1994-es népszavazáson is elutasította a csatlakozást.

A történészek nyilván fel fogják róni, hogy nem kapta meg az elismerést Jimmy Carter amerikai elnök vagy Alekszander Dubcek csehszlovák reformista vezető, a prágai tavasz kulcsfigurája.

Teréz anya átveszi a kitüntetést

Másfelől olyanokat is Nobel Béke-díjjal jutalmaztak, akiknek pacifizmusa meglehetősen vitatható. 1973-ben például Henry Kissinger amerikai külügyminiszter, aki B-52-seket küldött Vietnam bombázására, Le Duc Tho vietnami vezetővel megosztva kapta a díjat - az utóbbi azonban isszautasította, mert... túlságosan el volt foglalva a Dél-Vietnam ellen irányuló katonai offenzíva tervezésével.

Lundestad szerint azonban nem az a meglepő, hogy követtek el hibákat a díjazottak kijelölésében, hanem az, hogy a hibák száma aránylag kevés volt. "A legvitatottabb Nobel Béke-díjak gyakran a legjobbak is voltak" - jegyzi meg, példaként hozva fel, hogy 1935-ben Carl von Ossietzkynek, a nácik által koncentrációs táborba zárt pacifista újságírónak ítélték a kitüntetést. Ez arra indította Adolf Hitler náci diktátort, hogy a németek számára megtiltsa a Nobel-díj elfogadását.