Tündérmese helyett

Tündérmese helyett Harry Potter kalandjaiban sokkal inkább a Szent Grál mítoszának modern változatát fedezhetjük fel. Vajon a szerző tisztában van ezzel?

Túlságosan sok párhuzamot láttunk ahhoz, hogy véletlen egybeesésről beszélhessünk. Mindazonáltal nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, hogy a Grál-párhuzam mennyiben járult hozzá a művek sikeréhez - még akkor is, ha a szerepjátékok már kellő mértékben megismertették a fiatalokat a mitológiai motívumokkal.

Lehetséges, hogy van még egy összetevője e kalandok sikerének. J. K. Rowling könyveinek rejtett tanulsága megfelel a legtöbb fiatal által osztott életfilozófiának: minden olyan gyorsan változik - kezdve saját magunkkal -, hogy semmi értelme célokat kitűzni, melyeket aztán elérni igyekeznénk. Hasznosabbnak tűnik apránként igazodni a változásokhoz. Ha máshonnét nem, a videojátékokból bizonyosan ismerős ez a gondolkozásmód a mai fiatal korosztály számára.

Harry Potter világában semmire nem megy az, aki hipotézisekből próbál meg stratégiákat összetákolni. A valóság - ha nevezhetjük így - mindig annyira elképzelhetetlennek mutatkozik, hogy nincs más lehetőség, mint fokozatos tapogatózással, lépésről lépésre előrehaladni. Egy olyan világban, ahol az előző nemzedék útmutatása gyakran használhatatlannak bizonyul, a fiatalok ugyanazzal a tapogatózó gesztussal alakítják ki saját belső világukat, mint azt a társadalmi világot, ami egyszer mindannyiunk közös világa lesz.

A cikk első része: Harry Potter a Grál nyomában

A cikk második része: Állati ösztönök

A cikk harmadik része: A Grál öröksége

Pinczés Bálint