Sokak szerint nem is érdemes a csillagászatot belekeverni a dologba, mert a betlehemi csillag valójában soha nem volt látható. Csupán az ókorban elterjedt hiedelmet tükrözi, mely szerint a nagy emberek - főleg az uralkodók - születését egy új csillag felbukkanása jelzi az égbolton. Nincs kizárva, hogy nekik van igazuk, de tény, hogy a Biblia semmilyen más égi jelenséggel nem foglalkozik ilyen alapossággal és részletekbe menően. Olvassuk el Máté evangéliumának idevonatkozó részét.

Amikor Jézus a júdeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálemb,e és érdeklődtek:
"Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki."
Ennek hallatára Heródes király megriadt, és vele egész Jeruzsálem.
Összehívta az összes főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie.
Azok azt válaszolták: "A júdeai Betlehemben, mert így jövendölte a próféta:
Te Betlehem, Júda földje,
Éppen nem vagy a legkisebb Júda
fejedelmi városai között,
Mert belőled származik majd a vezér,
Aki népemet, Izraelt kormányozza."
Erre Heródes titkon hivatta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag föltűnésének idejét.
Majd ezekkel a szavakkal küldte őket Betlehembe: "Menjetek, tudakozódjatok gondosan a gyermek felől. Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki."
Azok, miután meghallgatták a királyt, elindultak. S lám, a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg végül meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.
Amint meglátták a csillagot, igen megörültek.
A házba lépve megpillantották a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak neki. Azután fölnyitották kincsesládájukat, és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirrhát.
Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy vissza ne forduljanak Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Két mozzanatot érdemes megjegyezni a szövegből: az egyik, hogy a csillag a bölcsek előtt haladt (vagyis kb. dél-délnyugat felé látszott), a másik: a csillag megállt. A későbbiekben látni fogjuk ezek jelentőségét.

A részletességen túl vannak további furcsaságok is. Az egyik legmeghökkentőbb, hogy Jeruzsálemből nem látták a csillagot (a bölcsek számolnak be róla Heródesnek), vagyis ha létezett, nem lehetett valamiféle mindenkinek feltűnő, nagyon látványos jelenség. Magyarázatra szorul az is, hogy miért nem számoltak be róla az akkoriban virágkorukat élő megfigyelő jellegű csillagászati kultúrák Kínában, Koreában vagy Dél-Amerikában. (Hiszen a Föld forgása miatt - legalábbis hasonló földrajzi szélességekről - másoknak is látniuk kellett volna.) Fontos továbbá, hogy a csillag jelentést hordozott, amelyet esetleg csak azok a korabeli csillagász-papok érthettek meg, akik akkoriban még asztrológiával is foglalkoztak. Asztronómia (csillagászat) és asztrológia akkoriban még egységet képezett, s utóbbi az emberek gondolkodásmódjára is sokkal nagyobb hatással volt, mint manapság. Igen valószínűnek tűnik, hogy a bölcsek (a háromkirályok) mezopotámiai csillagász-papok voltak.

3. rész: A lehetséges jelöltek

[origo]