Babilon főtemplomában írnokokat alkalmaztak a város ügyeinek feljegyzésére. Az írnokok agyagtáblákra rögzítették, hogy mennyi árpa, datolya, mustár, kardamom, szezám és gyapjú találhatott gazdára csupán egy sékel ezüstért.

Peter Temin, az MIT (Massachusetts Institute of Technology) munkatársa összesen háromezer, egytől egyig Kr. e. 464 és 72 között készült, s máig fennmaradt árjegyzéket tanulmányozott át. "Valószínűleg ezek a legmegbízhatóbb adatok, amelyek az ókorból származnak" - fogalmaz a kutató.

Az agyagtáblákon egyebek mellett csillagászati megfigyeléseket is rögzítettek, melyek segítségével a mai kutatók pontos dátumokat rendelhetnek a kereskedelmi adatok mellé.

A feljegyzések a Kr. e. 300-at megelőző években (közvetlenül Nagy Sándor halála után) komoly gazdaság felbolydulásáról számolnak be.

Gazdasági válság Nagy Sándor után

Alexandrosz, akinek birodalma szülőföldjétől, Macedóniától egészen Indiáig terjedt, Kr. e. 331-ben hódította meg Babilont.

Fényes, a történelemben szinte példa nélküli szárnyalásának, Kr. e. 323. június 10-én, mindössze harminchárom éves korában a malária vetett véget.

A következő években meredeken emelkedett a mezőgazdasági termékek ára, míg tábornokai - többek között Szeleukosz és a "Félszemű" Antigonosz - harcoltak a megüresedett hatalmi tér betöltéséért.

Nagy Sándor csupán két örököst hagyott hátra: egy fiúgyermeket, aki apja halálakor még meg sem született, és egy félkegyelmű féltestvért.

Temin szerint a tábornokok Nagy Sándor kincsét seregeik támogatására fordították, ezüstpénzt bocsátottak ki, így inflációs folyamatot indítottak el.

"A termények felélése és a csapatok táplálásának igénye szintén az árak felverése irányába hatottak" - jegyzi meg Robert van der Spek, az Amszterdami Egyetem régésze.

Az elemzés megmutatta, hogy a "nagyok és jók" tettei - amit a történelem általában feljegyez - nem váltak el a tömegek hétköznapjaitól. "Az egyszerű emberek életében mindez felnagyítva verődött vissza" - fogalmaz Temin.

Az ókori piacok mintegy 20 évig ingatagok maradtak, mindaddig, amíg Szeleukosz Nikatór hatalma kellően meg nem szilárdult.

Az árak ettől kezdve stabilizálódtak, egészen kr. e. 141-ig, amikor Perzsia felől támadni kezdtek a parthusok, s egy hosszú, konfliktussal terhelt időszak vette kezdetét, melyet folyamatosan emelkedő árak jellemeztek.

Babilon, a város, mely valaha a világ legnagyobb metropolisza volt, a következő évszázadok során pusztulásnak indult, s végül elhagyatottan hanyatlott saját romjai közé.

Temin arra az eredményre jutott, hogy az éppen aktuális árak nem igazítottak el a jövő árai felől - sokkal inkább véletlenszerű utat jártak be. Ez a tulajdonság korunk tőzsdéinek működésére is határozottan illik - állítja a kutató.

Az adatok persze nem jelentik azt, hogy egy modern kapitalista piacgazdaságnak ismerné el Babilont - jegyzi meg van der Spek. "Sokan kaptak napi adagot a templomtól, vagy a palotától - ők nem a piacról szerezték be táplálékukat".

[origo]