Heisenberg és Bohr "atombomba-háborúja"

Két zseniális tudós - a dán Niels Bohr és a német Werner Heisenberg - találkozott 1941 szeptemberében a megszállt Dániában. Ezen a találkozón Heisenberg elárulta egykori professzorának és támogatójának, hogy a náci Németország - elsőként a világon - atombombát akar előállítani.

Werner Heisenberg

Heisenberg a II. világháború után azt állította, személyesen ő hiúsította meg Hitler atombombaprogramjának sikerét. A Bohr család nemrégiben közzétett egy sor dokumentumot, köztük Niels Bohr Heisenberghez címzett, ám soha el nem küldött leveleit, amelyek ezt erősen megkérdőjelezik.

Bohr és Heisenberg nevezetes találkozójáról már köteteket írtak össze, de máig sem bizonyos, hogy a német tudós az atombomba szörnyű veszélyére akarta-e professzora útján figyelmeztetni a világot, vagy kutatásaiban megakadva próbált információkhoz jutni, egykori mentorával megvitatva a bomba előállításának technikai problémáit.

Thomas Powers újságíró 1993-ban megjelent, "Heisenberg háborúja" című könyve alapján, "Koppenhága" címmel nagy sikerű drámát írt a két Nobel-díjas tudós kapcsolatáról a brit Michael Frayn.

A könyv és a színmű alaptétele, hogy Heisenberg - afféle tudós ellenállóként - megakadályozta a nácikat abban, hogy a világ legpusztítóbb fegyverét előállíthassák és bevethessék.

Számos történész ugyanakkor úgy vélekedik, hogy a német atomfegyverprogramot a náci birodalom gazdasági nehézségei miatt állították takarékra 1942-ben, az technikailag kezdetleges szinten állt, s a későbbiekben a nukleáris fúzió kutatása csak korlátozott keretek között folytatódott.

A koppenhágai randevú

Niels Bohr haláláig egyetlen sort sem tett közzé az 1941-es koppenhágai találkozóról, amely azonban mélyen megrázta, és élete végéig foglalkoztatta. A dán tudós, mint utóbb írja, akkor még semmit nem hallott az amerikai Manhattan-tervről.

Bohr 1943-ban Dániából Angliába szökött, mivel tudomására jutott, hogy a német megszállók le akarják tartóztatni. Nem sokkal később az Egyesült Államokba utazott, s Los Alamosban csatlakozott azokhoz a tudósokhoz, akik az amerikai atombomba előállításán dolgoztak.

A dán professzor 1957-ben írta meg első levelét egykori tanítványához, akkor, amikor Dániában megjelentették Robert Jungk könyvét az atombombáról "Fényesebb, mint ezer Nap" címmel, s ebben a könyvben Heisenberg pozitív színben igyekezett feltüntetni saját szerepét a náci nukleáris ambíciók meghiúsításában.

Niels Bohr

"Személyesen jól emlékszem minden szavára beszélgetésünknek, amely számunkra szomorú és feszült helyzetben zajlott Dániában. Erős benyomást tett rám, Margrethére és mindenkire az intézetben, hogy te és Weizsäcker kifejeztétek meggyőződéseteket, hogy Németország győzni fog, s ezért őrültség lenne részünkről, ha a háború ellenkező kimenetelében reménykednénk, s elutasítanánk a német együttműködési ajánlatokat.

Emlékszem arra is, hogy az intézetben, a szobámban, homályosan fogalmazva, de arról beszéltél, hogy Németországban, a te vezetéseddel, mindent megtesznek, hogy atomfegyvereket fejlesszenek ki. (...)

Szó nélkül hallgattam mindezt, mivel az emberiséget érintő súlyos ügyről volt szó, amelyben személyes barátságunk ellenére két különböző oldalon álltunk, halálos küzdelemben" - írta a dán fizikus a levélben, amelynek facsimiléjét, dán és angolra fordított szövegét számos más dokumentum mellett feltette az internetre a dániai Niels Bohr Archívum, megtalálható a www.nba.nbi.dk honlapon.

Nem tudni, hogy Bohr miért nem küldte el ezt a levelet s az ezt követő másik kettőt, amelyekben újra és újra megpróbálta tisztázni a nézeteltéréseket. Azt mondják, Bohr gyűlölte a konfliktusokat, s talán ezért nem akart nyilvános konfliktusba keveredni régi tanítványával.

A dán fizikus 1963-ban halt meg, harmadik levelét Heisenberghez nem sokkal korábban, 1962-ben fogalmazta, s annak szövege nagyon hasonlított a legelsőhöz.

Bohr családja a tudós halála után szerzett tudomást a levélvázlatokról, s úgy döntöttek, azokat csak 2012-ben, ötven évvel később hozzák nyilvánosságra. A Frayn-dráma nyomán azonban annyira megnőtt az érdeklődés a koppenhágai találkozó iránt, hogy Bohr unokája, Vilhelm A. Bohr, a baltimore-i egyetem professzora, a dokumentumok tíz évvel korábbi közzététele mellett döntött.

Barátokból ellenségek?

Bohr és Heisenberg 1922-ben találkoztak először Göttingenben, ahol a dán fizikus előadást tartott az egyetemen. A hallgatóságból vitába kezdett vele egy diák, az akkor 20 éves Heisenberg, akit Bohr tanítványává fogadott.

Heisenberg és Bohr "még" baráti reggeli közben

Ketten együtt forradalmasították a húszas években a fizikát, lerakva a kvantummechanika alapjait. A nevezetes koppenhágai találkozót Bohr hirtelen félbeszakította, s azt követően gyakorlatilag minden kapcsolatot megszakított kedves tanítványával.

A dán tudós a levelében tagadja, hogy az 1941-es találkozón megdöbbenésének oka az lett volna, hogy még soha nem gondolt az atombomba előállításának lehetőségére. Mint mondta, erre már három évvel korábban rájött, s egy birminghami előadásában ezt nyilvánosan ki is fejtette.

Ami megdöbbentette, mint írja, az az, hogy korábbi hírek, sajtójelentések alapján nem tudatosodott benne, hogy Németország a világon elsőként akar atombombát előállítani.

Bohr a levélben ugyanakkor azt is elismerte, biztos volt benne, hogy Heisenberg azért jött a megszállt Dániába, hogy megerősítse, professzorát nem fenyegeti veszély. Amikor Bohr szökése után a németek elkobozták intézete, az Elméleti Fizikai Intézet dokumentumait, Heisenberg visszatért Koppenhágába, és fontos szerepet játszott abban, hogy az iratokat visszaadják a koppenhágai egyetemnek.

Amikor a szövetségesek a német fegyverletétel után behatoltak Heisenberg irodájába, ott egy jól látható helyen függött a két régi barát közös fotója. Heisenberg a háború után, írja a madridi El País, úgy nyilatkozott a koppenhágai találkozóról, mint tanítvány ment el a mesteréhez, hogy megvitassa vele az atombombával, a háborúval kapcsolatos erkölcsi dilemmáit, s beszélt az atombomba előállításának technikai nehézségeiről is.

Szerinte Bohr megijedt, nem értette meg őt, s rendkívül fagyosan viselkedett. A spanyol lap a találkozóval kapcsolatosan Abraham Paíst, Bohr egyik életrajzíróját idézi, aki úgy vélekedett, mindez csak Heisenberg érzéketlenségét mutatja.

A német tudós szemlátomást azt hitte, hogy a háború, a német megszállás semmit nem változtatott kettejük viszonyán. Jochen Heisenberg, a német tudós egyik fia, aki jelenleg az Egyesült Államokban, a New Hampshire-i egyetemen dolgozik, a beszámolója szerint vitatja a dán tudós állításait.

Szerinte a most közzétett levélvázlatok azt bizonyítják, hogy Bohr soha nem értette meg azt a kódolt üzenetet, amelyet Heisenberg megpróbált átadni neki, talán olyannyira feldühödött egykori munkatársa nyilvános előadásán, hogy már nem is figyelt oda arra, amit az irodájában, négyszemközt akart a tudomására hozni.

Az első amerikai atombomba előállításán dolgozott még élő tudósok egyike, Hans Bethe szerint a két tudós érzékelhetően félreértette egymást, elbeszélt egymás mellett, s így Bohr levele sem dönti el a történelmi vitát, mi történt 1941 szeptemberében Koppenhágában.

Elekes Éva