A "kínai Schindler"

Azt követően, hogy a náci Németország bekebelezte Ausztriát és Bécs utcáin Hitlert ünnepelték, zsidók ezrei álltak sorban a külföldi konzulátusok előtt kivándorlási vízumért.

A harmincas évek végére azonban sok ország lezárta határait a náci terror üldözöttei előtt. "Vízum, állandóan erről beszéltünk. Kiutazási vízum, átutazási vízum, beutazási vízum. Hová is mehetnénk?" - emlékeztek vissza később túlélők azoknak a napoknak tanácstalanságára.

Ho Feng-san azonban valóra váltotta a megmenekülést jelentő papírok álmát. Miközben Bécsben más konzulátusok bejáratánál "Nincs vízumkiadás" feliratú tábla fogadta a menekülésben reménykedőket, addig a kínai főkonzul minden olyan zsidónak kiállította az okmányt, aki kérte.

"Minden lehetséges eszközt igénybe vettem. Számtalan zsidó menekült így meg" - jegyezte fel. "Kína Oskar Schindlerét" Honak nevezik. Míg azonban a német üzletember tetteit a "Schindler listája" című filmnek köszönhetően az egész világ megismerhette, addig a kínai diplomata emberbarát cselekedetei csak most kezdenek ismertté válni, miután kiállítás nyílt meg róla Sanghajban.

"Négy év óta kutatnak apám múltja után" - magyarázta a hajdani diplomata lánya, Ho Man-li, aki csak apjának 1997-ben bekövetkezett halála után szerzett tudomást arról, hogy mit is tett Ho Feng-san Bécsben.

A "Visa for Life" elnevezésű projekt történészeivel együtt - akik a világ minden részében kutatnak a náci időkben zsidókat mentő diplomaták után - Ho Man-li rekonstruálta, hogyan segített az üldözötteken apja még azelőtt, hogy ő megszületett volna.

Az 1901-ben született Ho Feng-san, aki kitűnően beszélt angolul és németül, s doktori diplomát szerzett Münchenben politikai gazdaságtanból, 1938 és 1940 között a nacionalista kínai kormány főkonzulja volt Bécsben.

Ott élte meg az osztrák Anschlusst és a zsidók üldözését. Szembeszállva Kína hivatalos politikájával és a Berlinben akkreditált kínai nagykövettől érkezett utasítással, kész volt vízumot kiállítani a menekülni szándékozó zsidóknak, mert - mint mondta - "természetesnek tartotta, hogy együtt érezzen velük".

Az általa kiállított vízumokon Sanghajt jelölte meg úticélként, jól tudva, hogy az akkor japán megszállás alatt álló kikötővárosban nem kérnek beutazási okmányokat. A "Sanghajra szóló" vízum birtokában azután a zsidók elhagyhatták Ausztriát és módjukban állott kerülő utakon eljutni az Egyesült Államokba, Dél-Amerikába, Ausztráliába vagy Palesztinába - de sokan, köztük budapesti zsidók is, valóban az ázsiai városba utaztak.

Ho Feng-san 1940 májusában távozott Bécsből. A kommunistáknak a kínai polgárháborúban aratott győzelmét követően 1949-ban Tajvanra menekült a nacionalista kormánnyal együtt. 1973-ban nyugdíjazták és azt követően San Franciscóban telepedett le, ahol 96 éves korában hunyt el.

Nem lehet tudni pontosan, hogy Ho hány zsidót mentett meg a náci haláltáboroktól. A túlélők közt akadnak, akik kétségbe vonják az általa kiállított vízumok jelentőségét. A holokauszt emlékhelye, a Jad Vasem azonban nem kételkedik Ho Feng-san érdemeiben: 2000-ben az "igazak" közé sorolták a "kínai Schindlert".

A sanghaji kiállítás megnyitásán a Jad Vasem képviselője emlékeztetett a Talmudban olvasható bölcs megállapításra, amely szerint "aki egy ember életét megmenti, az egész világot menti meg".