A kereszténység legjelentősebb ünnepe a húsvét

Húsvétkor ünnepli a kereszténység Jézus Krisztus feltámadását. A húsvét a legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában.

A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe.

A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe. Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja.

Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus - amint azt előre megmondta - harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból.

Igen sok keresztény templomban éjszakai szertartáson ünneplik Krisztus feltámadását. Ekkor gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely azután pünkösd ünnepéig minden szertartáson - különösen keresztelésekkor - ott ég az oltár mellett. A IV. század óta jött szokásba, hogy a húsvétvasárnapra virradó éjjelen szentelik meg a templomokban a keresztvizet.

Húsvét vasárnapja a tavasz kezdetét követő első holdtölte utáni vasárnap.

A kereszténység első évszázadaitól fogva szokássá lett, hogy a nagycsütörtök esti szentmisét követően elnémulnak ("Rómába mennek") a katolikus templomok harangjai, és csak a nagyszombat esti szertartáson szólalnak meg újra, jelezve Krisztus feltámadását.

Több magyarázat ismert arra, hogy honnan kapta nevét "zöldcsütörtök", azaz nagycsütörtök, amely a többek között Leonardo da Vinci remekművén megörökített utolsó vacsora és a katolikus hit szerint az oltáriszentség megalapításának napja is.

Német nyelvterületen egyesek a "greinen" (weinen, azaz sírni) szóból, mások ellenben a zöld szín elnevezéséből vezetik le, mivel azon a napon a böjt okán rendszerint valami zöldet (spenótot) fogyasztanak
a hívők.

A nagypéntek német elnevezése, "Karfreitag" az ónémet "kara" (bánat, gyász) szóból ered.        

Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe a keresztény egyházak legrégibb, a zsidó pészahra visszavezethető ünnepe. A nagyszombat esti feltámadási körmeneten a hívők égő gyertyákkal vonulnak, jelezve, hogy hitük szerint Jézus - mint maga mondta - a "világ világossága".

Húsvétvasárnapnak az ősegyházban eredetileg nem volt külön liturgiája, mivel a nagyszombat este kezdődött szertartások hajnalig eltartottak.