Gyermekek és öregek, valamint koldusszegények és szupergazdagok körében az átlagnál gyakoribb a félelem, és a nőket kétszer gyakrabban érinti, mint a férfiakat.

A súlyos helyzeteket átélt emberek többsége pszichikailag egészséges marad. Hogy a félelemkeltő élmények kiváltanak-e beteges zavart, az lényegében három tényezőtől függ: az egyéni érzékenységtől (vulnerabilitás), a stressztűrő képességtől és a félelmet keltő helyzet tartósságától.

Minden kornak megvannak a maga félelmei. 170 évvel ezelőtt a vonatok utasai 50 km/óra sebességnél elájultak a félelemtől, ma viszont a szuperszonikus repülőgépen nyugodtan olvassák az újságot.

A tudományos felfedezések, a technikai haladás, a társadalmi folyamatok mind befolyással vannak félelmeinkre, mert hogy mitől félünk, az jórészt társadalmi és kulturális környezetünktől függő, tanult félelem.

Ajánlat A fóbiák diagnosztikája és terápiája Írjon a PSZIMAIL internetes lelki tanácsadónak!

Mitől félnek hát a modern emberek? Mindenekelőtt a klasszikus félelmeket találjuk náluk: a tériszonyt, a tömegiszonyt, vagy speciális - állatoktól, betegségektől, sötétségtől való - félelmet.

A súlyos katasztrófák megváltoztatják a félelmi zavarok rangsorát, így ezek nemcsak emberéletekben és a környezetben okoznak kárt, hanem pszichoszociális környezetünket is károsítják.

Az Exxon Valdez katasztrófája után Alaszkában a baleset után egy évvel a lakosság 20 százalékánál észleltek általános félelmi zavarokat. Ha az ilyen félelmeket nem kezelik megfelelően, krónikussá válhatnak és más betegségek lefolyását is károsan befolyásolhatják.

Ám nem csak a látványos katasztrófák keltenek félelmet. A félelemkutatók újabban a környezettől való félelmek alattomos terjedését is megfigyelték: félelem a kemikáliáktól, az elektromágneses sugárzástól.

Az aacheni egyetemi klinika környezetgyógyászati ambulanciáján ötven olyan beteget vizsgáltak meg, akiknek egészségét vélhetően elektroszmog és olyan kemikáliák károsították, mint az amalgám és a peszticidek. Tüneteik: rossz közérzet, hányás, hajhullás, izom-, ízület- és fejfájás. Ötven páciens közül harminckettőnél, tehát több mint felénél a panaszaikra kizárólag pszichikai okot találtak.

A testünkkel kapcsolatos félelmek is megváltoztak. A XIX. században a verejték verte ki az embereket arra a gondolatra, hogy esetleg valaki meztelenül látja őket. Manapság viszont egyre terjed az a félelem, hogy szívesen mutogatott testüket mások nem találják elég vonzónak. Az orvosok egyre gyakrabban szembesülnek ezzel a dizmorfofóbiával. Az érintettek meg vannak győződve, hogy ők csúnyák, ezért a leértékeléstől és megalázástól való félelmükben kerülik a szociális kapcsolatokat.

Az ilyen zavarok nagy érzelmi nyomással és a társadalmi értékcsökkentség érzésével járnak. Ez a félelem sokkal gyakoribb, mint eddig föltételezték, mert a legtöbb érintett szégyelli és elhallgatja. Ulrich Stangier frankfurti kutató szerint a plasztikai műtétet végeztetők kereken tíz százaléka dizmorfofóbiás.

Ijesztő egy teljesen új, testre vonatkozó fóbia, az ápolásra szorulástól való félelem. Egy Németországban végzett felmérés szerint a megkérdezett 2453 személy 43,4 százaléka fél ettől. Ez a szám riasztóan magas, különösen ha összevetjük azzal, hogy 34,6 százalékuk félt élettársa elvesztésétől és kereken 20 százalékuk attól, hogy gyilkosság áldozatává válik.

Ezek szerint az ápolás rosszabb, mint a halált okozó testi sértés? Már húsz éve megfigyelhető ennek a félelemnek a fokozódása, ami az elhanyagoltságtól való félelmet jelenti, és hogy az ápolás során idegen emberek hatalmába kerülnek.

A katasztrófákról és a környezeti veszélyekről szóló hírek, valamint a tolakodó szépségek megjelenése a médiában azt eredményezi, hogy ezek az új félelmek tovább fokozódnak.

Talán a "félelem korszaka" felé tartunk, amint arról Jean Twenge amerikai pszichológus meg van győződve. A gyermekek és fiatal felnőttek félelmeivel foglalkozó, 1952 és 1993 között publikált 269 tanulmányt vizsgált át. Megállapítása szerint egyre nő a különböző félelmi állapotok száma.

A nyolcvanas években az egészséges gyerekek többet és jobban féltek, mint az ötvenes években a pszichiátriai kezelésen megjelent, lelkileg zátonyra futott gyerekek.

(Természet Világa)