Hasfelmetsző Jack sátánista lehetett

Hasfelmetsző Jacket sose kapták el. Alakjára nemcsak úgy emlékszünk, mint egy közönséges sorozatgyilkosra: igazi rémfigura lett, akit a horrorirodalom ugyanúgy jegyez, mint a történettudomány. Hogy a rejtélyes gyilkos ki is lehetett valójában - királyi unoka, borbély, doktor, esetleg művész -, azt a mai napig csak találgatják.

A hasfelmetszőről idén ősszel legalább három - a gyilkos személyiségét levéltári források, naplók és rendőrségi jegyzőkönyvek alapján feltáró - könyv jelenik meg Angliában.

A tavalyi Jonny Depp és Heather Graham főszereplésével készült From Hell(A pokolból) című alkotás nyomában pedig további filmes feldolgozásokban próbálják majd felderíteni a rejtélyes brutális gyilkosságokat.

Patricia Cornwell, a világ egyik legismertebb krimiszerzője most megjelenő könyve után azonnal a BBC-nek készít majd dokumentumfilmet, s mindkét alkotásban egy Walter Sickert nevű, korában világhírű, de szexuálisan aberrált művésszel azonosítja a gyilkost.

Egy 2001-ben megjelent könyv szerint viszont a hasfelmetsző borzalmas sorozatgyilkosságának tényleges indítéka az okkultista szadisztikus sátánimádatban rejlett.

Ivor Edwards, a "Hasfelmetsző Jack feketemágiás rituáléi" című könyv szerzője szerint ugyanis Robert Donston Stephenson, másnéven Roslyn D'Onston sebész a gyilkos: "Vannak részletek melyeket még soha nem vizsgáltak meg ennél alaposabban" - állítja az elmúlt kilenc évét a témának szentelő Edwards.

Az egyik eset, melyet a korabeli rendőrség nem derített fel, ténylegesen okkultista rituális gyilkosság volt, melyben a hasfelmetsző bizonyos szerveket el is távolított a prostituált áldozat testéből.

Edwards egyik kiindulópontja az a tény, hogy a hasfelmetsző előre eltervezett módon és helyszíneken gyilkolt. Kutatása során Edwards arra megdöbbentő következtetésre jutott, hogy az áldozatokat fejjel következetesen észak, kelet , dél és nyugat irányába fordították, ráadásul a gyilkos úgy választotta ki a helyszíneket, hogy a londoni Whitechapel térképén keresztet alkossanak.

Idáig eljutva még egy vizsgálatot elvégzett, amit korábban senki sem tett meg: kiszámolta az áldozatok közötti pontos távolságokat és azt találta, hogy bizonyos gyilkossági helyszíneket térképre fektetve a tetthelyek két egyenlő szárú háromszöget képeznek. Márpedig a két háromszög szimbólum az okkultista tanok szerint tipikusan sátánimádó jelkép. Egy másik elrendezés szerint viszont éppen kereszt alakot mutatott a térképre vitt helyszínek mintázata.

	A halottkém rekonstrukciója Kellyről

Edwards az utolsó, szám szerint az ötödik áldozat, a 25 éves Marie Jeanette Kelly meggyilkolását tanulmányozva vette észre, hogy az összes prostituált egy 500 yardos körön belül helyezkedik el. Az összes áldozatot összekötve a tetthelyekből egy Vesica Piscis (kettős kör), a korakeresztény szimbólum rajzolódik ki.

A gyilkosság ilyen elrendezése viszont Edwards véleménye szerint egyértelművé teszi a gyilkos sátánimádó indítékát. Mindezt valószínűsíti, hogy az áldozatokból kivágott testrészek - a szív, a vesék, a genitáliák, és a méh - egyértelműen a feketemágiában használatosak. További érv lehet a gyilkos személyének beazonosításakor, hogy éppen ezek az eljárások voltak a legközkedveltebbek a korabeli nyugat afrikai partok törzseinél, ahol az Edwards által gyanúsított Jack annak idején éppen azért járt, hogy az okkultista tudományokban képezze magát. Mindezt olyan komolyan gondolta, hogy még publikált is a témában.

Stephenson okkultista katonaorvos volt, aki a gyilkosságok idejében ráadásul pont az East Enden lakott. Mitöbb kétszer még le is tartóztatták, de bizonyítékok hiányában felmentették. Edwards koncepciója szerint Stephenson egy kivételesen iskolázott, intelligens ember volt, aki a fekete mágia megszállottjává vált és már afrikai utazásai során is legalább két embert eltett láb alól. Gazdag családba született, de mivel anyja szolgálólányával megszökött otthonról, a család kitagadta. Stephenson okkult tudományokról publikált Tautriadelta néven.

Felesége 1887-ben eltűnt, de gyanús, hogy Stephenson brightoni lakásának közelében a folyóban még abban az évben megtalálták hulláját. Felesége halála után Stephenson prostituáltak társaságában élte le életét. 1888. július 26-án Londonba kötözött és be is jelentkezett a whitechapeli kórház magánbetegeként neuraszténiával (depressziós kedélyállapot), melyre orvosai pihenést, friss levegőt és könnyű étrendet írtak neki elő.

Akkor miért költözött mégis a legkeresettebb tengerparti üdülővárosból a szennyezett whitechapeli nyomornegyedbe? - teszi fel a kérdést Edwards. Véleménye szerint éppen azért, hogy olyan helyen lehessen, ahol a rendőrség a legkevésbé keresi. Edwards szerint Stephenson egy hónapig is készült a gyilkosságokra olyan alapossággal, hogy a rendőrség képtelen volt nyomára akadni. Annak ellenére, hogy ismerősei közül négyen is azt vallották, hogy szerepe volt a sorozatgyilkosságban...

1904-ben Stephenson kiadott egy könyvet, The Patristic Gospels címmel, melyben megint csak a fekete mágia világáról értekezett. Ezután viszont végképp nyoma veszett, haláláról sem került elő semmilyen adat.

Múlt-kor