Az 1960-as években Japán a világ egyik legintenzívebben fejlődő országa volt. A nyugodt politikai időszak kedvezően hatott az ipari és kereskedelmi folyamatokra. A világháborúig nagyon zárt ország lassan nyitni kezdett, s - meglepő gyorsasággal - alig húsz év alatt sajátos módon ötvözte a nyugati életmódot a sajátjával. 1968-ban Japán a világ harmadik legerősebb ipari nemzetévé vált.

Ez az eredmény természetesen a japánok életére is kedvezően hatott. A fiataloknak természetes volt, hogy ha elhelyezkednek egy munkahelyen, akkor egész életükre biztos megélhetést tudnak nyújtani nemcsak maguknak, hanem a családjuknak is. Ez persze elsősorban a férfiakra vonatkozott, hiszen a hagyományos japán gondolkodásban sokáig elképzelhetetlennek tűnt az, hogy a nők is munkát vállaljanak.

A biztonság azonban nem tartott örökké. Az egész világon bekövetkező gazdasági recesszió Japánban is éreztette hatását. Üzemek ezreit zárták be gyors egymásutánban, szinte minden vállalatot érintettek az átszervezések, a létszámcsökkentések.

E folyamatok hatására emberek tízezrei váltak hirtelen munkanélkülivé, kisvállalkozások pedig fizetésképtelenné. Az ellehetetlenülés miatti elkeseredés azonban e távol-keleti országban sokakból végzetes döntést váltott ki: 1998-ban 33 048-an követtek el öngyilkosságot. Az áldozatok jelentős része 40 év körüli férfi. Az említett gyászos évben naponta legalább 30 gyermek vesztette el az édesapját öngyilkosság miatt. Az alaposabb vizsgálatok kimutatások szerint minden ötödik esetben az eladósodás vagy a munkanélküliség volt az ok - ez 11 százalékos növekedést jelentett az előző évhez képest. Vajon miért választották ilyen sokan az öngyilkosságot?

Bemutató a Spektrum Televízióban: augusztus 31-én szombaton 14:30
Ismétlés: szeptember 4-én szerdán 22:00 és szeptember 6-án pénteken 21.55

(Spektrum TV)