Az ókorban a pentatlon ugrószáma öt, helyből elvégzett ugrások sorozatából állt. A fennmaradt görög festmények tanúsága szerint az ugrásokhoz mindkét kézben egy-egy súlyzót tartottak, amit "halternek" neveztek. 

Eddig nem volt teljesen világos, vajon miért volt szükség ilyen nehezékekkel ugrani. Egy nemrégiben, számítógépek és sportolók bevonásával végzett vizsgálatban azonban angol sportorvos bebizonyították, hogy a módszer nemhogy hátráltatta, hanem nagyon is segítette, eredményesebbé tette a sportolókat. 

"A halter valószínűleg az első passzív eszköz, amelyet az emberi erő által hajtott mozgás fokozására fejlesztettek ki" - írják Alberto E. Minetti és Luca P. Ardigo, a Manchester Metropolitan Egyetem kutatói a Nature legújabb számában.

A görög öttusa Az antik öttusa versenyszámai: a diszkoszvetés, a gerelyhajítás, a futás, az ugrás és a birkózás voltak. Ezen belül az ugrásnak különösen sokféle változatát gyakorolták: ismert volt a távol-, magas-, mélyugrás, az árokugrás rohammal és helyből egyaránt, sőt a távolugrás rúddal is.

A kutatók először számítógépes programmal modellezték, hogyan befolyásolja a 1-20 kilós súly a távolugró mozgását. A vizsgálatok során arra az eredményre jutottak, hogy földtől való elrugaszkodás sebessége egy hatkilós súllyal ugró atléta esetében 2 százalékkal nő a súly nélkül ugró atlétához képest. 10-12 kiló fölött azonban a sportolókat már hátráltatják a halterek.

A számítógépes modellezést követően profi atlétákkal is kísérleteket végeztek. Az eredmény messze túlszárnyalta a várakozásokat, de még a számítógépes előrejelzést is: "A mért csúcs szerint a teljesítményt egy pár halter 5-7 százalékkal javította abban az esetben, amikor a nehezék 2 és 9 kilogramm között volt" - derül ki a kutatók beszámolójából. Ez a súlytartomány megfelelt a régészek által feltárt ólom- és kőnehezékeknek. A halterek átlagban legalább 17 centiméterrel növelték a sportolók teljesítményeit.

[origo]