A nyelvek kihalásának szabályai

Az állatokhoz és a növényekhez hasonlóan a nyelvek is darwini küzdelemben állnak egymással, de esetükben a kihalás fő oka az adott nyelv alacsony társadalmi státusa - állítja két amerikai kutató.

A nyelvek társadalmi megbecsülése mutatja meg a legjobban fennmaradási esélyeiket. A Nature folyóiratban megjelent cikk szerzői szerint ezúton azonban meg is menthetjük az egyébként kihalásra ítélt nyelveket - nincs más tennivalónk, mint javítani társadalmi státusukon.

"Világszerte több ezerre teszik a kihalófélben lévő nyelveket, ráadásul ezek kilencven százaléka valószínűleg még bennünket sem él túl " - szögezi le Daniel Abrams és Steven Strogatz, mindketten a New York-i Cornell Egyetem kutatói.

A kutatópáros egy egyszerű matematikai modellt fejlesztett ki a nyelvek közötti "fennmaradásért folytatott küzdelem" mechanizmusának magyarázatára. A modell választ ad arra a kérdésre, miért szorul ki a dominánsabb nyelvekkel szemben például a walesi, a skót kelta vagy a kecsua, a még mindig legelterjedtebb őslakos amerikai nyelv.

A modell alapját a Peru, Skócia, Wales, Bolívia, Írország és Elzász-Lotaringia 42 régiójában használt kis nyelveken beszélő emberek számának változását rögzítő adatai alkották. A vizsgált nyelvek mindegyike legalább száz éve kiszorulóban van, és a modell szerint a skót kelta és a kecsua 2030-ra gyakorlatilag eltűnik.

A nyelvek dinamikájával kapcsolatos korábbi modellek elsősorban a szintaxis, a nyelvtan és a nyelv egyéb strukturális tulajdonságainak változásaira összpontosítottak.

Ugyanakkor az egyes nyelvek beszélőinek folyamatos csökkenését befolyásoló tényezők között Abram és Strogatz szerint a társadalmi státus a legjelentősebb - gyakorlatilag ez az az egyedi tényező, amely alapján előre jelezhető egy nyelv kihalása vagy fennmaradása.

"A kecsuát például még ma is igen sokan használják Peruban. A nyelvet beszélők alacsony társadalmi helyzete és megbecsülése miatt sokan inkább a spanyolt részesítik előnyben, ami gyakran azt eredményezi, hogy az unokák már nem értenek szót nagyszüleikkel."

Általánosságban elmondható, hogy egy nyelv sorsa egyaránt függ beszélőinek számától és érzékelt státuszától. Az utóbbi tényező általában összefügg a nyelv beszélői számára rendelkezésre álló gazdasági-társadalmi lehetőségek mértékével. Két szemben álló nyelv közül az fog fennmaradni, amely több és jobb lehetőségekhez juttatja a nyelvhasználókat.

A kutatók természetesen nem feledkeztek meg a kétnyelvű társadalmakról sem: "A ma kétnyelvű országok általában korábban elszigetelt egynyelvű tömbök keveredéséből jöttek létre, amelyek csak a közelmúltban kerültek közvetlen kapcsolatba. Így a kétnyelvű társadalmakban is megfigyelhető a nyelvi küzdelem jelensége, bár e küzdelem itt még az elején tart."

A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy igen fontos lenne fellépni a globális nyelvpusztulás ellen.

"A québeci francia esete világosan mutatja, hogy a negatív tendenciák ellen tudatosan küzdeni lehet például oktatás és társadalmi szabályozás útján, ha azok a nyelv státusának, megbecsülésének a növekedésére irányulnak."

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK