Az EU veheti át a világgazdaság vezető szerepét - Lámfalussy Sándor előadása

Vágólapra másolva!
Ahhoz, hogy Európa átvegye a világgazdaságban a vezető szerepet és fenntartható növekedési pályára álljon, tudásbázisú gazdaság létrehozása szükséges - mondta Lámfalussy Sándor, az Európai Monetáris Intézet elnöke a Magyar Tudományos Akadémia által rendezett konferencián.
Vágólapra másolva!

Lámfalussy szerint az Egyesült Államok vezető szerepe a világgazdaságban megszűnőben van. A további amerikai gazdasági növekedés elé korlátot állít a fizetési mérleg egyre duzzadó hiánya. Az amerikai gazdaság megtorpanásával a vezető szerepet a világ másik két nagy gazdasági térsége, Japán vagy az Európai Unió (EU) veheti át.

Az EU gazdasága a közgazdász várakozásai szerint gyorsulóban van. Ám a fenntartható gazdasági növekedés eléréséhez szükség van a tudásalapú gazdaság kiépítésére, az innovációra fordított kiadások növelésére, a tudomány szerepének felértékelődésére - hangsúlyozta. A közgazdász szerint a második világháború és a huszadik század vége közötti időszak gazdasági szempontból az "öreg kontinens" felzárkózásának jegyében telt el. Az 1970-es évek közepére az egy főre jutó európai GDP elérte az egy főre jutó amerikai GDP 70 százalékát. A további gazdasági felzárkózás Európa országainak szorosabb együttműködését követelte meg, így jött létre a először a Közös Piac, majd az Európai Unió és a közös pénz rendszere, az eurózóna - mondta a közgazdász.

A felzárkózás sebességére a munka termelékenységének növekedéséből lehet következtetni. Az 1990-es évek második felére az Unió felzárkózásának üteme lassult. Az Egyesült Államok termelékenysége ebben az időszakban átlagosan hét százalék körüli mértékben javult, míg az Unióban ez az ütem két százalék alatt maradt. Ennek hátterében a számítástechnika ugrásszerű fejlődése állt.

Lámfalussy szerint az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb gazdasági trendje a szolgáltató szektor arányának növekedése volt a GDP-n belül. Egy másik fontos momentum pedig az innovációs, kutatás-fejlesztésre fordított összegek növekedése volt, a szolgáltatások hatékonyságnövekedését az innováció ugrásszerű fejlődése húzta. Az innováció szerepének emelkedése megköveteli az oktatás és a tudomány egyre szélesebb körű kiterjesztését.

Az OECD adatai szerint az ezredforduló táján a 25-54 éves korú népesség körében Európában a diplomások aránya 25 százalék körüli volt, míg az Egyesült Államokban meghaladta a 35 százalékot. Az arány Európában mindössze két országban, Írországban és Finnországban haladta meg a 30 százalékot. Hasonló hátrány figyelhető meg a kutatás-fejlesztésre fordított, a GDP arányában mért összegekben is az Egyesült Államok előnyére.

Lámfalussy hangsúlyozta, hogy a probléma nem orvosolható kizárólag azzal, hogy az egyes kormányok többet költenek innovációra és kutatás-fejlesztésre. Az 1990-es évek óta felgyorsult az egyes gazdasági ágak szerkezetének átalakulása, az egyes szektorok fejlődése összetett és sokrétű. Ennek következtében az iparági szereplők képesek a legérzékenyebben követni a szükséges innovációs fejlesztések irányát. Az állam szerepe ebben a helyzetben a körülmények létrehozására kell, hogy irányuljon. Részben ezt a célt szolgálja az EU létrehozása és az EU-n belül megvalósuló szerkezeti reformok is.

A szabályozásnak a határok átjárhatóságára, a tőke szabad áramlására, az oktatás fejlesztésére és a munkaerőpiac hatékonyságának növelésére kell irányulnia. Az oktatás megnövekedett szerepét az indokolja, hogy felgyorsult az egy innovációk gazdaságra gyakorolt hatása, így az egyes gazdasági szektoroknak képeseknek kell lenniük e hatások minél gyorsabb elsajátítására.

A tudomány szerepének fontosságára Lámfalussy a közgazdaságtanból hozott példát. Az elmúlt évtized egyik legfontosabb közgazdasági vívmánya szerinte a kockázatkezelés elméletének kidolgozása és elterjesztése volt. A kockázatkezelés elterjedésével ugyanis lehetővé vált, hogy az elmúlt évek gazdasági viharait a bankok a vártnál zökkenőmentesebben vészelték át.