Egy középiskola szerelmi és szexuális viszonyai

Az Ohiói Állami Egyetem szociológusai a világon először térképezték fel egy teljes középiskola szerelmi és szexuális viszonyait - a tinédzserek közti szerelmi hálózat felgöngyölítése a kutatók számára is meglepő eredményt hozott. A tanulmány az American Journal of Sociology legújabb számában jelent meg, és nemi úton terjedő betegségek megelőzésére is tesz javaslatokat.

A felnőttekkel ellentétben az iskolában nem voltak szexuálisan kiemelkedően aktív csoportok, nem voltak olyan fiatalok, akik kirívóan sok szexuális tapasztalattal rendelkeztek volna. Ehelyett a diákok szerelmi és szexuális kapcsolatai nagyon hosszú láncolatokat alkottak, amelyek az egész közösségre kiterjedtek, de úgy, hogy a lánc tagjai nagyon ritkán "osztoztak" meg ugyanazon a partneren. Ez azt jelenti, hogy közvetetten volt viszonyuk egymással, tehát jelenlegi partnerük előző partnere, annak is az előző partnere és még sorolhatnánk tovább - mind egy láncolat tagjai. Az egész hálózat egyik alkotóeleme 288 diákot kötött össze egyetlen hosszú sorban. Ez a szám majdnem fele volt az iskola szexuálisan aktív tagjainak.

James Moody szociológiaprofesszor, a kutatás vezetője igen szemléletesen jellemzi ezt a helyzetet: a középiskolások hálózata a vidéki telefonvonalakhoz hasonló, ahol a fővezetékről egyenes vonalban jut tovább a telefonvonal az egyes házakhoz, míg a felnőttek szexuális viszonyait a légiközlekedési csomópontok analógiájával lehet legjobban jellemezni: itt néhány csomópontba sok útvonal fut be. "A kutatás megkezdése előtt azt feltételeztük, hogy itt is ilyen csomópontokat, kisebb, szexuálisan nagyon aktív csoportokat fogunk találni, és minket is meglepett, hogy ez egyáltalán nem így történt."

Szerelmi láncolatok

A kutatók egy meg nem nevezett közép-nyugati középiskola szinte minden tanulóját megkérdezték a tanulmány készítése során. Az iskola átlagos, az egyetlen a kisvárosban, egyórányira a legközelebbi nagyvárostól. Az 1000 diákból 832 vett részt a kutatásban. Arról kérdezték őket, hogy kikkel volt szerelmi vagy szexuális viszonyuk az elmúlt 18 hónapban iskolatársaik közül. (A szerelmi viszony azt jelentette, hogy randevúztak is, a szexuális kapcsolat csak az egyéjszakás kalandokra vonatkozott.) Az összes diáknak nagyjából a fele számolt be arról, hogy már élt nemi életet (ami megfelel az átlagnak), így a hálózatnak összesen 573 tagja lett. Ilyen nagy tömegű populáció kapcsolati térképét most először készítették el szociológusok, és a tanulmány írói szerint hű képet tudtak adni a tinédzserek szerelmi hálózatáról.

A hálózat legmeglepőbb eleme az a már említett 288 fiatalból álló láncolat, amely a vizsgált csoport felét magába foglalja. Természetesen vannak rövidebb szálak is, sőt hatvanhárom olyan pár is, akiknek csak a másikkal volt kapcsolata. A diákoknak csak 35%-a tagja olyan láncolatnak, amelynek három vagy annál kevesebb tagja van, és a közepes hosszúságú láncokból (4-15 közvetett viszony) volt a legkevesebb.

"A fiatalok maguk is rémisztőnek találták az eredményt" - mondja Moody. "Nyilván tudtak a partnerük előző partneréről. De arra nem gondoltak, hogy az előző partnernek is volt előző partnere, és nem gondolták, hogy ők egy hosszú lánc elemei, hiszen nem láthatták az összekapcsolódó viszonyok végét. Sok diáknak mindössze egy kapcsolata volt, nem viselkedtek promiszkuus módon."

A másik meglepő eredmény az volt, hogy a diákok a láncolatban hozzájuk közel álló társaikkal nem teremtenek szerelmi viszonyt. Úgy tűnik, hogy erre szigorú szabályokat alkalmaznak, és - a felnőttekkel ellentétben - számukra tabu például a régi barát jelenlegi barátnőjének az előző barátja, mert így "másodikká" válnak. Ha valakivel szakítanak, a lehető legmesszebb akarnak tőle kerülni, tehát az ő társaságából sem randevúznak senkivel.

Ezeknek a szabályoknak tehát az a gyakorlati eredményük, hogy nem formálódnak csomópontok, hanem hosszú láncolatok alakulnak ki. Ennek az információnak kulcsszerepe van a nemi úton terjedő betegségek megelőzésében a tizenévesek között. A felnőttpopulációkban már kialakulnak azok a szexuálisan aktívan és szabadosan viselkedő csoportok, ahová érdemes a megelőzéshez lényeges felvilágosító és egészségügyi tevékenységet koncentrálni. A serdülőknél nincsenek ilyen csoportok, így jóval szélesebb a veszélyeztetett fiatalok skálája.

Mindez azt is jelenti, hogy nagyon is számít, kiket tudnak elérni ezek a törekvések. Az ilyen hálózatok nagyon törékenyek; elég, ha az egyik láncszem kiesik, és már meg is szakadt a lánc, nem adódnak tovább a nemi úton terjedő betegségek. Ha tehát elég láncot sikerül megszakítani, radikálisan lehet csökkenteni a nemi betegségek kockázatát. A hálózatok tagjai átlagos diákok, akik szexuálisan sem átlagon felül aktívak. Nem nehéz őket megtanítani arra, hogyan védekezzenek a betegségek ellen - írják a tanulmány szerzői.