Tinédzserek lázadása

Ma az ember az egyetlen az állatvilágban, melyre jellemző a serdülőkor, de hogy miért, arra nem ismert a válasz. Mikor fejlődhetett ki ez a fázis, hogyan kapcsolódik testünk változásaihoz és életmódunkhoz?

Képzeljük el a következő életképet! Úgy másfél millió évvel ezelőtt járunk valahol Kelet-Afrikában. Asszonyok egy csoportja ül a szavannán, körülöttük kis gyerekek. Koponyájuk még elég kicsi, arcvonásaik durvák, még nem egészen emberiek, de már majdnem. A nők egy része a gyerekeket tanítgatja arra, hogyan kell bottal kiásni valami gyökeret a földből. Nem messze tőlük a tizenéves lányok ülnek és a közelben lévő fiatal fiúkat nézegetik, amint azok erejüket fitogtatják. Az idősebb asszonyok intenek a lányoknak, mintha azt mondanák: gyertek ide, segítsetek kiásni a gyökereket, remek élelem lesz belőle. A lányoknak azonban eszük ágában sincs mozdulni. Vajon csakugyan megtörténhetett mindez? Közvetlen elődünknek, a Homo erectusnak nem volt még túl nagy agya, beszélni sem tudott, de vajon jellemző volt-e rá valami hasonló, ami a mai kamaszokra? Az utóbbi években komoly vita tárgya ez az antropológusok körében. Egy részük úgy véli, a fosszilis hominidák körében felfedezhető a serdülőkori fázis, mások szerint inkább a majmokhoz hasonló lények voltak, és nem volt serdülőkoruk. Ma az ember az egyetlen az állatvilágban, melyre jellemző a serdülőkor, de hogy miért, arra nem ismert a válasz. Mikor fejlődhetett ki ez a fázis, hogyan kapcsolódik testünk változásaihoz és életmódunkhoz?

Az emberi faj egyedeinek felnövekedése kétszer annyi ideig tart, mint legközelebbi rokonainké, az emberszabású majmoké. Növekedési ütemünk drámaian lelassul a születésünket követő harmadik év után, nagyjából 11-12 éves korunkig csak évi 1 cm-t nő a testmagasságunk. Aztán hirtelen megugrik a növekedés, akár az évi 12 cm-t is elérheti. A következő 3 év során testméreteink 15 százalékkal is növekednek. A másodlagos nemi jellegek és a magatartási problémák kifejlődése a testméret hirtelen és gyors növekedése egy nagyon lassú növekedési szakasz után kizárólag az emberre jellemző. De miért?

Mostanáig úgy vélték, a fizikai növekedés azért késlekedik, mert agyunknak meg kell nőnie, és megtanuljuk az összes, csak az emberre jellemző viselkedési formát. Emlősökön végzett vizsgálatok szerint szoros összefüggés van az agyméret és a fejlődési ütem között; minél nagyobb az állat agya, annál később éri el a felnőttkort. Ha ez az elmélet igaz, az első hominida, az Australopithecus majom méretű agyával gyorsan fel kellett hogy nőjön, serdülőkori fázis nélkül. A Neander-völgyiek idején, mintegy 200 ezer éve az agytérfogat hirtelen megnőtt. Ha tehát a nagyagy kifejlődése összefügg a serdülőkori növekedéssel, a serdülőkori fázis kialakulásának ez lehet az oka. A foszszíliák egy része azonban egészen mást mutat. Sajnos elég kevés gyermekcsont-maradvány kerület elő az emberi fejlődés korai szakaszaiból, de akad néhány, amiből következtetni lehet elődeinkre. Itt van pl. a "turkanai fiú", egy Homo erectus csaknem teljes csontváza (1,6 millió éves), melyet 1984-ben Kenyában találtak. Vannak rajta olyan jegyek, melyek bizonyos serdülőkori vonásokat mutatnak, amikor meghalt. A baj az, hogy a csontozatból elég nehéz meghatározni, hány éves volt valaki halála idején. Figyelembe kell venni a fogakat, a végtagok hosszát, a koponya alakulását. A "turkanai fiúnak" nem voltak a felnőttre jellemző szemfogai, melyek az őrlőfogak második generációja előtt nőnek ki, így a fogazat alapján 10-11 éves lehetett. Csontváz alapján viszont 13 évesnek látszik, hiszen kb. akkora volt, mint egy mai 15 éves. Ha viszont összevetették egy csimpánz növekedési mintázatával, csak 7-8 éves lehetett. Holly Smith michigani antropológus szerint ez azt jelzi, hogy a H. erectus növekedése még primitív volt, nem lehetett serdülőkori fázis.

A New York-i Susan Anton nem ért egyet ezzel. Kimutatták, hogy még a modern ember fejlődési mintázata is igen eltérő a különböző életszakaszokban. A "turkanai fiúnak" a csontváz alapján még sokat kellett nőnie, hogy elérje a felnőttkori fázist, állítja, és szerinte a fiú halála idején talán már éppen belépett a serdülőkori fázisba. S. Leigh illinoisi kutató szerint az embert éppen az teszi egyedivé, hogy ellentétben a primátákkal egész csontváza átmegy a fejlődésen. Úgy véli, a két lábon járás része volt a serdülőkori jellegek kialakulása. Csakhogy a két lábon járás már kb. 6 millió évvel ezelőtt megjelent, és ha állítása igaz, a serdülőkori fejlődés igen korán kialakulhatott. Ezzel szöges ellentétben áll B. Bogin elmélete. Szerinte a serdülőkori fázis megjelenése együtt fejlődött ki a termékenységgel. A lányoknál a felnőttkori jegyek már a teljes termékenységi fázis beköszönte előtt néhány évvel kialakulnak. A termékenynek látszani és termékenynek lenni fázis közt eltelt idő lehetővé teszi a nők számára, hogy gyakorolják a társadalmi, szexuális és kulturális tevékenységet, ami a felnőttkorra jellemző, miközben csupán csekély kockázata van annak, hogy utódot hozzanak világra. Ennek eredménye, hogy az embernél az elsőszülöttek sokkal ritkábban halnak meg, mint bármely más fajnál. A fiúknál viszont az ellenkező látszik. 13-14 éves korban kezdődik meg a spermiumok termelése, amikor még fiúknak látszanak. A kifejlett testalkat viszont csak 17-18 éves korra alakul ki. Amíg szexuálisan aktívvá válnak, addig bőven van idejük férfi mivoltuk gyakorlására. Eszerint tehát az embernél a serdülőkor az emberi kulturális tevékenységhez kötött, és fajunk az első és egyetlen, melynél ez kialakult.

Jó módszernek látszik a viták eldöntésére a fogak növekedési mintázata, ez ugyanis nem függ annyira a környezettől, a táplálkozástól, mint a csontváz növekedése. A lassúbb fognövekedés annak a jele, hogy az egész életfolyamat lelassul, jelezve az érettség kezdetét. A fogvizsgálatok alapján kiderült, hogy a H. erectus fogai gyorsabban növekedtek, mint a modern emberé, de nem olyan gyorsan, mint a korábbi hominidáké. A Homo erectus fogazata már kb. 15 éves korára kifejlődött, a modern emberé viszont csak 20 éves kor tájára. Tavaly francia és spanyol kutatók tettek közzé publikációt Neander-völgyiek fogazatának vizsgálatáról. Eszerint egy Franciaországban talált fiúcsontváz éppen a serdülőkori növekedésen ment át. A Neander-völgyiek visszatértek a sokkal gyorsabb fognövekedéshez és a rövidebb gyermekkorhoz. Lehet, hogy náluk nem volt serdülőkori fázis? Több kutató úgy véli, a Neander-völgyiek korán haltak a zord körülmények miatt, s ez ösztönözte őket gyorsabb növekedésre, mint közvetlen elődeiket. Talán már 15 éves korukban termékennyé váltak. Feltételezhető, hogy a későbbi életkorban bekövetkező gyors növekedés azáltal vált lehetővé, hogy kitolódott az emberek élettartama. Valószínű, hogy mind a Neander-völgyiek, mind a Homo erectus egyedeinek gyorsan el kellett érniük a felnőttkort, és csak a modern embernél jelent meg a serdülőkori fázis.