Lehetséges magyarázatok az ufóélményekre

2005.09.27. 8:30

Miért ad oly sok ember színes beszámolót ufóhoz kapcsolódó élményeiről? Erre keresett magyarázatot dr. Susan Clancy, az amerikai Harvard Egyetemen tanító pszichológus. Kutatási eredményeit egy könyvben jelentette meg.

Szeptember közepén földönkívüli lényt látott Thaiföldön tíz földműves a rizsföldön. A mintegy 70 centiméter magas, sárga bőrű, nagy fejű és kis szájú lény egy órán át sétált a rizsföldön, az emberekkel nem törődött. Különös módon ez a sétáló lény nem hagyott lábnyomot. A séta után felmászott egy fára, majd elrepült.

Földönkívüli lények mifelénk is járnak állítólag. A médiában időről időre feltűnnek mesélők, akiket elraboltak, néha szexuálisan zaklattak, majd elengedtek az idegen világok küldöttei. Egy friss felmérés szerint a magyarok negyede ufóhívő - ennyien gondolják azt, hogy földönkívüliek járnak bolygónkon (lásd egy korábbi cikkben). A többség azonban kétkedéssel fogadja az élménybeszámolókat, kimondva vagy kimondatlanul együgyűnek, bolondnak tartják a mesélőket. A mesélők is szkeptikusak, és képtelenek megfontolni az ellenérveket.

Az alapos tudományos vizsgálatok mindeddig semmiféle bizonyítékát nem találták annak, hogy földönkívüliek járnának köztünk. Ugyanakkor az sem lehet véletlen, hogy oly sok ember ad színes beszámolót ufóhoz kapcsolódó élményeiről. Erre keresett magyarázatot dr. Susan Clancy, az amerikai Harvard Egyetemen tanító pszichológus. Kutatási eredményeit könyvben (Abducted: How People Come to Believe They Were Kidnapped by Aliens, Harvard University Press, 2005) foglalta össze. A könyv néhány megállapítását a The New York Times cikke alapján ismertetem. A szerző a modern agykutatási eredmények és kulturális hatások alapján érthetőnek tartja az elrablásokról szóló történeteket, miközben természetesen nem minősíti azokat hihetőnek.

A könyv több különös, de nem ritka jelenségre is felhívja a figyelmet. Például minden ötödik emberrel előfordult már, hogy az alvás-ébrenlét határán úgy érezte, képtelen megmozdulni. Az emberek 5%-a ijesztő tapasztalatokat élt át: zümmögést hallott, egész teste remegett, mintha áramütés érné. Volt, aki úgy érezte, lebeg, és behatolókról hallucinált. Clancy kutatásai szerint ezek rendszerint olyan emberek, akik érdeklődnek a paranormális jelenségek, a misztikus művészetek és a földönkívüli látogatók iránt. A magyarázatok keresése során sokan pszichiáterhez kerülnek, aki hipnózissal igyekszik az álombeli tapasztalatok részleteit feltárni. Hipnózis közben a páciens nagyon fogékonnyá válik szuggesztiókra. Ha arra kérik, képzeljen el egy esetet és hangos zajra ébred, utólag ezt valós, átélt tapasztalatnak tartja.

A szerző szerint a kis zöld emberkék egyértelműen a tömegkultúra mély kútjából jönnek. Az Egyesült Államokban elemezték a földönkívüliekkel való találkozásokról szóló élménybeszámolók gyakorisága, illetve a földönkívüliekkel foglalkozó népszerű filmek és televízióműsorok megjelenése közötti összefüggéseket. Az első "elrablást" az 1953-ban bemutatott Invaders From Mars c. filmben mutatták be, utána rengeteg hasonló élményről számoltak be. Ugyanilyen nagy hatása volt a The Outer Limits c. televíziós sorozatnak is. Mások abból a könyvből merítettek ihletet "élményeikhez", amelyből később Steven Spielberg a Harmadik típusú találkozások c. filmjét forgatta. Az élet utánozza a művészetet, a művészet pedig utánozza az életet: a történetek mintha tükrök között verődnének oda-vissza - írja a szerző. Az elrablásokról szóló történetek alapvonásai nagyon hasonlóak. Néha még a részleteket, a filmben vagy könyvben hallott, olvasott párbeszédet is pontosan visszaadják saját élményként.

Clancy egy standardizált szóasszociációs tesztet készített azokkal, akik saját elrablásukról meséltek. A listán egymással kapcsolatban álló szavak szerepeltek: sugar (cukor), candy (cukorka), sour (savanyú), bitter (keserű). A lista visszakérdezésekor az "elraboltak" gyakran a listán szerepeltnek minősítették a sweet (édes) szót is, a kontrollcsoportban jóval kevesebb volt a hasonló tévedés. Az "elraboltak" fogékonyak voltak az ún. "forráshibákra": nem jól adták meg a megőrzött információ forrását - így keveredhetnek egy félig elfelejtett film jelenetei egy álommal.

A kutatók feltárták, hogy az elrablási emlékek felidézése közben fiziológiai változások jelennek meg az emlékező szervezetében: megnő a vérnyomásuk, erősen izzadnak. Az emlékek intenzív érzelmi traumát váltanak ki, s ez minél többször ismétlődik, annál biztosabb benne a mesélő, hogy valóban valami mélyreható történt vele.

Clancy szerint a felismert tényezők (álomközi megdermedés, a paranormális jelenségek iránti érdeklődés, hipnózisterápia, a memória játékai vagy érzelmi telítettség) nem szükségesek vagy elégségesek elrablási emlékek kialakulásához, de gyakran együttesen jellemzők az "elraboltakra". A korábbi kutatásokban rendszerint egy-egy tényezőt vizsgálták, de valószínű, hogy a tényezők összessége játszik valamilyen szerepet.

A szerző egyik középkorú, elvált férfi páciense érzelmi elfogadásra és megértésre vágyott, és ezt vetítette rá az ufókra: "Tudja, köztünk járnak a földön. Először testté kell átalakulniuk, ez nagyon fájdalmas a számukra. De megteszik, szeretetből. Azért vannak itt, hogy elmondják nekünk, mindannyian összeköttetésben állunk valamilyen módon. Minden összekapcsolódik." Clancy úgy látja, az elrablási történetek értelmet, magyarázatot adnak az embereknek, érthetővé válnak az életükben előfordult különös és elkeserítő dolgok, és azt az erős érzést sugallják, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetemben. Ijesztő, ugyanakkor mégis megnyugtató, vigasztaló élmények ezek, melyeket az egyén igaznak tart.

Jéki László

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK