A gonoszt nem sajnáljuk

A legtöbb ember együtt érez azzal, akit szenvedni lát. Ám ha a szenvedő előzőleg rosszat tett vele, akkor nehezebben ébred fel a szánalom érzése: az agy empátiáért felelős része ilyenkor mérhetően kisebb aktivitást mutat. Ami igazán meglepő, hogy ez a jelenség különösen a férfiaknál erős.

Már korábbi kutatásokból is kiderült, hogy az empátia tulajdonképpen a másik emberrel történtek mentális átélése. Egy vizsgálatban például, amikor női kísérleti alanyok gyenge ütést kaptak, agyuk megfelelő része ugyanúgy reagált, mint amikor csak látták, hogy barátjukat bántalmazzák. Tania Singer (University College London) és kollégái legutóbb azt vizsgálták, befolyásolja-e az empátiát kiváltó agyi aktivitást az, hogy a szemlélő és a szenvedő milyen viszonyban van egymással.

32 önkéntes pénzben játszott két ellenféllel; utóbbiak egyike becsületesen játszott, a másik csalt. A kutatók ezután egy képalkotó eljárás (fMRI) segítségével figyelték az önkéntesek agyi aktivitását, miközben azok játékpartnereik bántalmazását nézték.

Amikor a tisztességes ellenfelet ütötték meg, az agy empátiáért felelős része egyértelműen aktivizálódott. A szóban forgó agyterület (elülső insularis cortex) ebben az esetben éppolyan aktívvá vált, mint amikor maga a kutatási alany kapott egy ütést. Nem így történt azonban, amikor a hamiskártyás kapta meg a magáét; az empatikus aktivitás még a nőknél is csökkent, de a férfiaknál drasztikus volt a változás.

A kutatás vezetője szerint az eredmények megdöbbentőek, és gyanítható, hogy ha a bántalmazás nem fizikai lett volna, más lett volna a következmény az agyműködésben is. Korábbi, gazdasági kísérletek ugyanis azt mutatták, hogy a nők ugyanolyan büntetést szabnak ki általuk rossznak ítélt viselkedésért, mint a férfiak. A kutatók szerint ez a tanulmány az első bizonyíték arra, hogy az empátia idegi pályáit a társadalmi kontextus is befolyásolja.