Meghalt a "lézerember"<br/>

A fizikai Nobel-díjas tudóst, Arthur Schawlow-t 77 éves korában érte a halál.

A Nobel-díjas Arthur Schawlow, akinek komoly szerepe volt a lézer feltalálásában, április 28-án, hosszan tartó betegség után elhunyt. 77 éves volt. Pályája legnagyobb részében a Stanford Egyetem kutatójaként dolgozott, beceneve a "lézerember" lett, mivel számos lézerdemonstrációt tartott a nagyközönség számára. A valaha "egy alkalmazás kutatásának technológiája"-ként számon tartott lézer ma döntő fontosságú eszköz a tudomány területein a geológiától a molekuláris biológiáig. Ezen túlmenően széles körben elterjedt az olyan termékekben való alkalmazása, mint a CD-játszók vagy az üvegszáloptikás kommunikációs rendszerek.
A találmány, amely híressé tette Schawlow-t, az ő élethosszig tartó, spektroszkópia iránti érdeklődésében gyökerezik, amin belül elsősorban az foglalkoztatta, hogy hogyan lehet az elektromágneses hullámokat az anyagvizsgálatban alkalmazni. Az ötvenes években ez az érdeklődése elvezette Charles Townes Columbia egyetemi laboratóriumába, New Yorkba. Townes már korábban létrehozta a "maser"-t, a koherens mikrohullámnyalábokat kibocsátó eszközt (ezért később Nobel-díjat kapott). Schawlow és Townes ezt az elvet a látható fény tartományában próbálta megvalósítani, így 1957-ben megalkották az első lézer-koncepciót, ami egy kamrában elhelyezett két párhuzamos tükörből állt, ahol ezek a tükrök a visszavert fényt egy gerjesztett közegen továbbították át, ezáltal egy intenzív, határozott színu koherens fénynyalábot hozva létre. Három év múltán lehetett először látni a lézerfényt nappali fényben. 1981-ben Schawlow megkapta a fizikai Nobel-díjat a lézertechnológia spektroszkópiai alkalmazásának kidolgozásáért.
Rendkívül fantáziadús volt, és mindig tele volt ötletekkel és viccekkel - emlékszik vissza Townes, aki ma a Berkeley Egyetemen dolgozik. - Közel álltunk egymáshoz, és nagyon hatékonyan tudtunk együtt dolgozni - mondja Townes, akinek a húgát 1951-ben Schawlow feleségül vette.