A Discovery mostani útja (STS-92) az egyik legösszetettebb küldetés a Nemzetközi Űrállomás összeszerelésének első fázisában. A legénység elsődleges feladata a Z1 jelzésű oszloptartó szerkezet felszerelése a Unity-1 amerikai modulra, az űrrepülőgép robotkarjának segítségével. A Z1 a napelemek rácsszerkezetének alapeleme, amelyet a Unity "felső" részére, vagyis a Földdel átellenes oldalra szerelnek fel. Ehhez rögzítik majd az űrállomás első időszakban történő energiaellátását biztosító napelemek rácselemtartóit.
A Z1 csatlakoztatása után a legénység 4 napon keresztül összesen 30 órányi űrhajón kívüli munkát ("űrsétát") hajt végre. Ennek során csatlakoztatják a Unity és a Z1 közötti táp- és adatkábeleket. Ezt követően a Unity "alsó" (Föld felé néző) oldalán egy újabb kikötőelemet helyeznek el (PMA3), amelyhez később az űrrepülőgépek csatlakozhatnak. A Unityn jelenleg két kikötőszerkezet van: a PMA1 a Unity és a Zarja modulok között létesít kapcsolatot, míg a PMA2-höz jelenleg az űrrepülőgépek dokkolnak. A PMA2 várhatóan decemberben leszerelésre kerül - egy újabb űrrepülőgépes küldetés során -, mivel a tervek szerint januárban induló amerikai kutatólaboratórium-modul csatlakozik a helyére.
A legénység magán az űrállomáson is eltölt némi időt, hogy megtegye az utolsó ellenőrzéseket az első állandó lakók októberi megérkezése előtt.
Ajánló:
A küldetés részletes bemutatása a Spaceflight Now honlapján, képek és animációk kíséretében. A küldetés hivatalos oldala a Kennedy-űrközpont honlapján.
Korábban:
Miért kell az űrállomás? Megéri? Mikor készül el? Milyen lesz a tudományos program? Lesz-e magyar részvétel? Mindezekre a kérdésekre választ kaphat Both Előd kitűnő cikkéből, amely teljes áttekintést nyújt a témában. 2000. szeptember 20. Az Atlantis űrrepülőgép szerdán hazai idő szerint 9.56-kor leszállt a floridai Cap Canaveral melletti Kennedy űrközpontban, befejezve 12 napos küldetését, melynek során a Nemzetközi Űrállomást készítették fel első állandó legénységének novemberi fogadására.