Kockázatmentesen lehozható a Mir - az új időpont: 2001. március 6.<br/>

Az Orosz Űrügynökség március 6-ra tűzte ki a Mir űrállomás megsemmisítését. Az oroszok húsz év alatt ötször hajtottak végre távirányítású űrállomás-fékező műveleteket, tehát gyakorlott szakemberekkel rendelkeznek.

A március 6-ai időpontot kedden (január 16-án) jelentették be Moszkvában (korábban még február végéről volt szó). A Roszaviakoszmosz, az űrkutatással is foglalkozó orosz állami cég sajtószolgálatának közleménye szerint a több mint másfél évtizede Föld körüli pályán keringő Mir megsemmisítésének időpontja még mindig változhat, annak függvényében, hogy miként tud majd dokkolni az utolsó teherűrhajó, amely módosítja majd a bázis pályáját. A csaknem 130 tonnás Mir a Föld légkörébe lépve nagyrészt megsemmisül, egyes darabjai a tervek szerint a világóceánba csapódnak.

A Progressz M1-5 jelzésű teherűrhajó csütörtökön reggel startol a kazahsztáni Bajkonurból, s hajtóművei segítségével módosítják majd a Mir pályáját.

A Mir megsemmisítési folyamatát irányító állami bizottság megerősítette, hogy Gennagyij Padalka és Nyikolaj Budarin űrhajóst indítják útnak az űrállomásra abban az esetben, ha a repülés utolsó szakaszában esetleg vészhelyzet alakul ki. A szakértők azonban bíznak abban, hogy nem lesz szükség közvetlen beavatkozására, és a Mir megsemmisítése a Földtől kapott parancsok alapján, automatikus üzemmódban megy végbe.

Az elavult, s egyre több meghibásodással küszködő orosz űrbázis - legutóbb a rádiókapcsolattal voltak komoly gondok - megsemmisítését 2000. december 30-án hagyta jóvá Mihail Kaszjanov orosz kormányfő.

MTI

Kockázatmentesen lehozható a Mir

Csütörtökön indul a Mir modulűrállomás végső lefékezésére szolgáló hajtóanyaggal az űrbe a Progressz teherűrhajó. A Mir megsemmisítése immár elodázhatatlan, az orosz államnak csak egy űrállomás működtetésére van pénze. Ebben az évben már a Nemzetközi Űrállomásra, a Föld körül keringő, lakható űrbázisra utaznak az orosz űrhajósok.

Itt-ott olyan cikkeket olvasunk, melyeket akár úgy értelmezhetünk, hogy a Mir rozoga és egyszer csak a fejünkre esik. Aligha. Igaz ugyan, hogy e nagy űrállomásnak az alapegysége még 1986-ban került Föld körüli pályára, tehát eléggé idős, de moduljait 1995-96-ban vezérelték a pályára. Az egész űrkomplexum vezérlését végző fedélzeti számítógépet pedig 1999-ben lecserélték egy újabb gyártású változatra. Az előző Progressz-M-43 jelzésű teherűrhajó pedig 2000. október 18-án érkezett és kapcsolódott automatikus üzemmódban az utolsó szovjet-orosz űrállomáshoz.

A riadalmat az okozza, hogy a Mirrel időlegesen megszakadt a kapcsolat karácsonykor, de a hibát hamar sikerült kijavítani. Egyébként az egész modulrendszer vezérelhető, irányítható az egyáltalán nem elöregedett műszaki állapotú teherűrhajók révén.

A biztonság kedvéért azonban az orosz űrhajózás irányítói két, úgynevezett mentőlegénység kiképzését is elvégezték. A Padalka-Budarin, illetve a Vinogradov-Sapirov űrhajósokból álló párosok felkészülten várják az esetleges indítást. A Szojuz személyűrhajó és a startolásához szükséges hordozórakéta pedig, amely a helyszíni bezárást végző személyzetet a Mirhez juttatja, már Bajkonur Űrrepülőtéren várakozik. Csak abban az esetben vetik be őket, ha erre szükség lesz. Néhány nap alatt elindíthatók, függetlenül a soron következő Progressz teherűrhajó startjától.

Az oroszok természetesen ezt a Szojuz űrhajót és hordozórakétáját inkább a Nemzetközi Űrállomáshoz szeretnék küldeni. Ha a Progressz sikerrel, automatikusan dokkol a Mirhez, akkor semmi nem veszélyezteti az űrállomás lefékezését. A 140 tonnás egységet a Progressz űrhajó hajtóműveivel fékezik le úgy, hogy a sűrűbb légkörbe belépő, többtonnás darabokra szétszakadó űrállomás roncsai Ausztráliától keletre, 1500 kilométernyi távolságban a Csendes-óceánba essenek és elsüllyedjenek.

Az oroszok húsz év alatt ötször hajtottak végre ilyen távirányítású űrállomás-fékező műveleteket, tehát eléggé gyakorlottak. Akadtak persze problémák. Az 1982 és 1991 között repülő Szaljut-7-tel elveszítették a kapcsolatot, és a Kozmosz-1686 modullal egybekapcsolt mintegy 40 tonnás komplexum irányítatlanul lépett a légkörbe, de darabjai a Chile és Argentína határterületein lévő őserdőbe zuhantak és nem okoztak baleseteket. Hasonlóan járt az amerikaiak majdnem 80 tonnás Skylab űrállomása 1979-ben, amikor szintén távirányítás nélkül lépett be a sűrű légkörbe, az Indiai-óceán felett. A Skylab nagyobb darabjai elsüllyedtek, kisebb darabjai pedig Ausztrália középső, sivatagos részén csapódtak be, és szintén nem voltak balesetveszélyesek.

A Mirt az utóbbi időben folyamatosan vizsgálták. A 2000. április 5. és június 16. között végrehajtott űrrepülésen Zalotyin és Kaleri orosz űrhajósok megállapították, hogy az űrállomás és fedélzeti rendszerei még többéves működtetésre alkalmas állapotban vannak. Az orosz és nyugati befektetők által 2000 februárjában létrehozott MirCorp részvénytársaság éppen azt a célt tűzte ki, hogy a Mir fedélzetén részben tudományos, műszaki kutatómunkát, részben pedig űrturizmust valósítson meg a XXI. század első éveiben. De nem jelentkeztek megrendelők és űrturisták, elmaradt a remélt évi 150-200 milliós bevétel, tehát pénzügyi kényszer a Mir-program befejezése.

Horváth András (Magyar Hírlap)

(MTI)

(Magyar Hirlap)

Ajánló:

Korábban:

2000. december 27. A jó öreg űrállomás mintha érezné közeledő végzetét: úgy döntött, hogy egyedül, földi irányítók nélkül tölti a karácsonyt. Az eset némi izgalomra adhat okot a Mir közelgő "temetése" előtt.