Még egyszer az összeomlásról

Vágólapra másolva!
Bár már rengeteg adat gyűlt össze a tragédiáról, egyelőre sok kérdés megválaszolatlan.
Vágólapra másolva!

Francis Lombardi főmérnök szeptember 11-én 8 óra 48 perckor a New York-i Világkereskedelmi Központ északi tornyában, a 72. emeleten levő irodájában ült. Egyszerre csak azt érezte, hogy az épület megrázkódik. Arra gondolt, földrengés lehet. Ám amint a felsőbb emeletekről füst kezdett szivárogni lefelé és a déli toronyból úgy tizenöt perccel később lángcsóva lőtt ki, azonnal világossá vált számára, hogy itt valami sokkal rosszabb dolog történt.

Habár a kutatók, mérnökök mára már rengeteg adatot gyűjtöttek össze annak megállapítására, mi is történt, egyelőre sok kérdés megválaszolatlan. Például az, miért omlott össze csaknem vertikálisan a két száztíz emeletes épület, miután még elegendő ideig állt ahhoz, hogy több, mint 25 ezer ember biztonságban kimenekülhessen belőlük. 2001 novemberében a Columbia Egyetemen összegyűlt mérnökök abban egyetértettek, hogy az eltérített repülőgépek becsapódása valószínűleg nem döntötte volna romba egyik épületet sem az eseményt követő heves tűz nélkül. Erre enged következtetni az a tény is, hogy a másik New York-i óriás, az Empire State Building is különösebb károsodás nélkül túlélte, amikor a második világháború idején egy bombázó nekiütközött.

Elállt a lélegzetem, amikor a tornyok összeomlottak, mondja Charles Thornton, annak a vállalatnak az elnöke, amely a Kuala Lumpur-i Petronas Towerst, a világ jelenleg legmagasabb épületét tervezte. Ő és a többi kutató többféle szálon közelítik meg a kérdést, ennek megfelelően elég sokféle magyarázat született, miért úgy omlott össze a két torony. Többen úgy vélik, hogy az első szerkezeti elemek, melyek a rendkívül magas hőmérséklet és nyomás hatására tönkrementek, azok az acél födémelemek voltak, amelyek a tornyok belsejében levő 47 tartóoszlop, valamint a külső tartóoszlopok közötti távolságot áthidalták. Más mérnökök szerint néhány belső tartóoszlop károsodott a becsapódó repülőgépek roncsdarabjaitól, miután az égésből származó magas hőmérséklet meggyengítette az acélt. Néhány szakértő úgy véli, az átkötő elemek és tartóoszlopok tűzálló voltának megszűnése ugyancsak fontos tényező lehetett. Hónapokig eltarthat, mire talán kiderül, hogy melyik folyamat, vagy esetleg több kombinációja volt az összeomlás oka.

A becslések szerint mindkét becsapódó repülőgép kereken 75 ezer liternyi üzemanyagot tartalmazott. E hatalmas mennyiségű kerozin égése feltevések szerint kb. 800 Celsius-fokos hőt keltett, tovább gyengítette az acél szerkezeti elemek ellenálló képességét. Egy kutatócsoport azokat a tartóoszlopokat vizsgálja, amelyeket a törmelékhalmazban találtak meg. Az azonosítást némileg könnyíti, hogy mindegyik tartóoszlopot speciális jellel látták el a tornyok építésének idején, így megállapítható, melyik részén voltak az épületeknek. Ez sem vezethet azonban egyértelmű eredményre, hiszen némelyik oszlop már az összeomlást követő, hosszú ideig tartó tűzben is károsodhatott. Egy másik csoport a becsapódásokat követően készült videofelvételeket elemzi, többek között a füst áramlását, terjedését. A fotók és videók alapján minden egyes külső oszlopot azonosítani lehet annak meghatározására, hogy a tűztől károsodott-e, vagy maga a becsapódás roncsolta szét. Azt is kielemzik, mennyi ablak tört be, s ennek alapján becslést készíthetnek arra, mennyi levegő áramolhatott be, hogy tovább táplálja a tüzet.

Különös módon a déli torony, melyet 15 perccel később ért a becsapódás, mint az északit, csak 29 perccel az előbbi után omlott össze. Ennek az lehet az oka, hogy a gépek a két torony különböző részeit érték. A második becsapódás nem a torony központi részén történt és valószínűleg több belső tartóoszlopot károsított. Mivel a második ütközés alacsonyabban történt, a meggyengült oszlopoknak további tizenöt emeletet kellett tartaniuk. Az ikertornyok összeomlása több környékbeli épületben is súlyos károkat okozott.

Több mérnök véleménye szerint a WTC környezetében lévő, ugyancsak károsodott, vagy összedőlt kisebb felhőkarcolók több információval szolgálhatnak, mint a nagy tornyok. Ezek ugyanis, mivel nem csapódott beléjük gép, nyilvánvalóan a tűz és a szomszédos épületekből kirepülő "repeszek" hatására omlottak össze. A 7. számú, 47 emeletes épület például csak jóval a terrorcselekményt követően az esti órákban omlott össze, miután egész nap égett. Számítások szerint a repülőgép üzemanyaga akkora alapterületen, mint a tornyok szintjei, mintegy tíz perc alatt teljesen eléghetett, ami azt jelenti, hogy a struktúra gyengítésében magának az épületnek és a repülőgépnek a gyúlékony anyagai, illetve azok elégése játszhatott nagy szerepet. Különös, hogy több eset is ismeretes, Philadelphiából, Los Angelesből és Londonból, amikor magas, acélszerkezetes épületek heves tűz után is állva maradtak. Az utóbbi hónapokban sok vita folyt a magas épületek jövőjéről is. Szakértők szerint a tragikus eset nem állítja le az ilyen építkezéseket; mindez politikai és gazdasági kérdés, nem pedig mérnöki.