A Gripenek és a légi tankolás

A Gripen fantázianevű, többfeladatú harcászati vadászrepülőgépeket már próbálják Magyarországon Ennek kapcsán egyre több szó esik a vadászgépeknek a repülés közbeni tüzelőanyag felvételéről, vagyis a légi utántöltésről. A különféle rendeltetésű helikopterek is képesek már a levegőben, repülés közben tüzelőanyagot átvenni. 

A légi tankolás az 1990-es évek elejére széleskörűen elterjedt rutinműveletté vált, a NATO országok katonai repülőgép állományának mintegy háromnegyede - 300-nál is több gép - rendelkezik ezzel a képességgel. A statisztikai adatok szerint az 1960-as évek eleje óta a világon közel 800 tartályrepülőgép készült, s közülük mintegy 600 ma is rendszerben van. S jelentős volt a szerepük az utóbbi évtizedek fontosabb hadi cselekményeiben.

A légi utántöltés ugyan szórványosan előtérbe került a második világháborúban is, de az igazi fejlődés a huszadik század közepétől indult meg.

A sugárhajtás ugyan lehetővé tette a hangsebesség túlszárnyalását, és a repülési magasság kiterjesztését, akár 20 kilométer magasság fölé is, de mindehhez sok tüzelőanyag kellett. Mivel a repülőgép fedélzeti tüzelőanyag-tartályainak befogadóképessége véges, ezért ezeket a repülés során, a levegőben kell utántölteni, a harcfeladat jellegétől függően akár többször is.

Az égi tankolási műveletekhez mindenekelőtt nagy befogadóképességű tartályrepülőgépeket készítettek. Ellátták őket - a töltési módszertől független - töltőszerkezetekkel, végül a feltöltendő repülőgépek tüzelőanyag-rendszerét is alkalmassá tették a levegőben való tankolásra, és a pilótákkal is begyakoroltatták a szokatlan töltési manővereket.

A tartályrepülőgépeket mindenekelőtt nagy teherbíró-képességű katonai vagy polgári teher (esetenként utas-) szállító repülőgépekből, valamint - néhány esetben - kiöregedett bombázógépekből alakítják ki. A legelterjedtebb tartályrepülőgépeket az amerikai Boeing 707 utasszállító repülőgép, illetve C-135 típusjelzésű katonai teherszállító változatából alakították át. Tüzelőanyag-áttöltési kapacitásuk: 30-40 ezer liter.

A törzsben, a tehertérben, utasszállító repülőgépek esetében az utas- és a poggyásztérben, bombázó-repülőgépeknél pedig a bombatérben nagy térfogatú tartályokat, csővezetékeket és keringtető, valamint nagy teljesítményű áttöltő szivattyúkat, továbbá az ezeket működtető és vezérlő szerkezeteket helyeznek el. A gépet ellátják sajátos töltőszerkezettel is.

Természetesen a feltöltendő repülőgépet is fel kell szerelni a töltőberendezéshez illeszthető fogadó szerkezettel. A berendezés kialakítása - persze a feltöltési manőver is - a légi tankolás módszerétől függ. Napjainkban két módszert alkalmaznak: a merev teleszkópos és a hajlékony, tölcséres-töltőcsöves eljárást.
A teleszkópos módszert rendszerint nehezebb bombázó-repülőgépek feltöltésére használják.

A teleszkópos töltőcsövet a tartályrepülőgépek törzsének aljára szerelik, s ez a tartálygépben elhelyezkedő töltő-kezelő, optikai irányzék segítségével nyújtható meg. A töltő-fogadó csőszerkezetek rögzítését követően kezdődik a tüzelőanyag áttöltése a tartálygép szivattyúi segítségével. Az áttöltési teljesítmény eléri a másodpercenkénti 5 ezer litert.

A másik, a tölcséres-hajlékony töltőcsöves módszer rendszerint vadászgépek és helikopterek feltöltésére szolgál. E módszer a merev csövesnél kisebb áttöltési teljesítményű, és a rögzíthető csőcsatlakozóval és kosaras tölcsérrel felszerelt hajlékony tömítő a tartálygép törzsében vagy egy külső gondolában lévő dobra felcsévélve helyezkedik el.

A töltés előtt, a 20-25 méter hosszú tömlőt lecsévélik a dobról, s a menetszél miatt a tölcsérben végződő csövet a tartálygép maga után húzza. A töltési művelethez a feltöltendő repülőgép pilótájának saját fogadócsövét be kell vezetnie a tölcsérbe, mely műveletet a tartálygép töltőkezelője is segíti. A sikeres találkozási művelet végén a kezelő rögzíti a csatlakozást, s a tartálygép szivattyúi átnyomják a tüzelőanyagot a feltöltendő gép tartályaiba.

A tartálygépek beszerzése és fenntartása természetesen költséges. Ezért ilyeneket a hazánkhoz hasonló kicsiny országok nem tartanak szolgálatban. A fogadó berendezés beépítése viszont tetemesen megnöveli a gép árát. Ezért légi utántöltésre alkalmas harci repülőgépet vagy helikoptert csak akkor érdemes beszerezni, ha a várható alkalmazás egyértelműen indokolja e képességet.

Az átalakítás miatt drágulnak a Gripenek

Jelenleg a negyedik generációs harci repülőgépként emlegetett JAS-39-es Gripen nagy hibája - ha szabad egyáltalán ilyet mondani egy teljes mértékben számítógép vezérelte konstrukcióra -, hogy a levegőben nem lehet utántölteni. Legalábbis azokat a vadászgépeket nem, amelyeket a Svéd Királyi Légierőtől kapunk majd.

Ez azt jelenti, ha nem sikerül a problémát megoldani, akkor a Magyar Honvédség légivadászai a jövőben sem tudnak részt venni az észak-atlanti szövetség békefenntartó misszióiban, illetve hadgyakorlatain. Vagyis a Gripenek, minden ellenkező állítással szemben, a MiG-29-esekhez hasonlóan, nem NATO-kompatibilisak. Szakemberek szerint a légi utántöltés megvalósítása szinte kivitelezhetetlen feladat.

Ennek érdekében ugyanis át kell(ene) alakítani az üzemanyagrendszert, s a sárkányrészen különböző szerkezeti megerősítéseket végezni, ehhez azonban előtte le kellene bontani a svéd vadászgép "karosszériáját". Ha mindez mégis megtörténne, akkor óriási kiadással párosulna. Becslések szerint ilyen komplex átalakítás ára a svéd gép értékének akár 20-25 százalékát is elérheti.

A nekünk felkínált Gripenek darabonként, piaci áron 20 millió dollárt érhetnek. A kiadásokat növeli, hogy a Honvédelmi Minisztérium új, szocialista vezetése szeretné elérni, hogy a harci repülőgépek nagy pontosságú, földi célok ellen alkalmazható fegyverekkel is felszerelhetők legyenek.

Bár az eredeti bérleti díj tartalmazza a Gripenek NATO-igényeknek is megfelelő átalakítását - ebben információink szerint nem szerepelt a légi utántöltés megvalósítása, illetve az előbb említett fegyverzeti igények teljesítése -, a plusz követelmények jelentősen megemelhetik a tavaly decemberben aláírt 108 milliárd forintos díjat.

Kérdés, a svédek "lenyelik-e" a többletköltségeket, vagy mindez a magyar félre hárul. Szakértők szerint ha az utóbbi valósul meg, érdemes lesz ismételten elgondolkodni azon, hogy a svéd ellentételezési ajánlat ellenére nem lenne-e érdemes más vadászgéptípus után nézni.

Szentesi György