Zsákmánya után kutatva a gekkó fürgén végigsiklik a tükörsima falon. Egyensúlyát egyetlen lábujjon függeszkedve sem veszíti el. Amerikai kutatók azt remélik, a gekkóktól újfajta ragasztótechnológiát leshetünk el, s a jövőben akár pici gekkórobotok segíthetik az űrhajósok vagy épp a katasztrófaelhárítók munkáját.

"Rátaláltunk az ösvényre, amely elvezet a gekkóragasztóhoz" - fogalmaz Kellar Autumn, az Oregon állambeli Lewis and Clark College biológusa. Munkatársaival a Proceedings of the National Academy of Sciences legújabb számában számol be eredményeiről. Többéves kutatómunka után Autumn és kutatócsoportja úgy véli, magyarázatot találtak a gekkóláb hihetetlen tapadóképességére.

A rejtély megoldása a kutatók szerint a Van der Waals-erő néven ismert gyenge molekuláris kölcsönhatás. A gekkók tappancsai ezek szerint nem valamilyen különleges vegyi anyag segítségével tapadnak bármilyen függőleges felülethez: ehelyett a talpak geometriája, felépítése áll példátlan ügyességük mögött.

Van der Waals holland fizikus a XIX. században fedezte fel a róla elnevezett kölcsönhatást. Gyenge elektrodinamikus erőkről van szó, amelyek nagyon kis távolságon belül, de szinte minden anyagra hatnak.

Autumn kutatócsoportja már előállított egy szintetikus "gekkóragasztót" szilikongumiból és poliészterből. A kutatók a gekkók lábujjain lévő mikroszkópikus szőrszálak, a sörték felépítését kísérlik meg utánozni. Ezek a szőrszálak mintegy 100 mikrométer hosszúak (ez kb. a kétszerese egy emberi hajszál vastagságnak), és végükön ezernyi apró csúcsocska található.

E sörtevégződések kisebbek a látható fény hullámhosszánál. A kutatók elektronmikroszkóp, illetve különböző atomi erőket mérő műszerek segítségével tanulmányozták őket. A csúcsocskák (spatulák) alakja felelős a Van der Waals-erők működéséért. "Kiváló tapadóanyagokkal állunk szemben" - állítja Robert Full a Kaliforniai Egyetemről.

Igazából e gekkóujjak sörtéi tapadnak hozzá a kívánt felülethez, hogy aztán a következő lépésnél eloldódjanak attól, új erőfeszítésre készen. Egyetlen szőröcske megtartaná egy hangya testsúlyát; a kutatók szerint a gekkók egyszerre csupán függeszkedőképességük mintegy 0,03 százalékát veszik igénybe. "Ha minden szőrszálacska egyszerre tapadna a falhoz, a gekkó akár 120 kilós hátizsákot is elbírna."A gekkók lába egyedül a teflonon nem képes fogást találni - itt ugyanis túl gyengék lennének a Van der Waals-erők.

Autumn kutatását az amerikai katonai kutatásokért felelős ügynökség, a Defense Advanced Research Projects Agency is támogatja, abban a reményben, hogy nemsokára az űrben is jól használható, tetszés szerint "ki- és bekapcsolható" ragasztó áll majd rendelkezésünkre. Az űrben ugyanis sem a vákuumos elven működő tapadókorongok, sem a hagyományos ragasztási technikák nem válnak be. Az űrállomásokon szükséges apróbb javításokat, ellenőrzéseket egyszer talán picinyke gekkórobotok végzik, és ők segítik majd a katasztrófaelhárító különítmények munkáját is. A lehetséges gyakorlati alkalmazások közt érdemes megemlíteni a különböző sportszereket, mint a csúszásbiztos kesztyűt és hegymászó-felszerelést. Autumn optimista: "Egy nap még Pókembert is simán lekörözzük."

[origo]