Régészet és nukleáris hulladék

Meglepő módon a régészek segíthetik a nukleáris hulladék elhelyezésével foglalkozó szakembereket a több ezer éves üvegek vizsgálatával.

Ezek az üvegek több ezer évet töltöttek a földbe ásva, és így árulkodnak arról, hogyan viselik el az üvegek az ilyenfajta "bánásmódot". A nukleáris hulladékot ugyanis először üvegedényekbe helyezik, majd ezeket fémtartályokba helyezve temetik be a veszélyes anyagot.

Azt azonban nagyon nehéz megbecsülni, hogyan viselkednek a tárolótartályok az idő múlásával. Hiszen a fémtartályok korrodálódhatnak, az üvegek anyaga is változhat a kőzetekben és a talajban lévő víz és a mikrobák hatására. Ennek következtében a veszélyes tartalmuk kiszivároghat. Csak az a kérdés, hogy ez mikor következik be? Próbáltak kísérleteket végezni a kérdés megválaszolására, de még egy 16 éves kísérletsorozat sem nagyon tud választ adni arra, hogyan viselkednek az anyagok hosszú távon.

Itt jöttek be a képbe a régészek, akik 4000 éve betemetett üvegeket vizsgáltak. Ezek nagyon eltérő állapotban vészelték át az évezredeket. Némelyik meglepően jó állapotban volt. Mások viszont teljesen átlátszatlanná váltak, ezeket a víz és az egyéb kémiai anyagok alapvetően megváltoztatták. Még a kutatók számára is meglepő volt, hogy az üveg összetételében, vagy a környezetben (nedvesség, hőmérséklet, savasság) lévő csekély különbségek milyen nagy különbségeket okoztak a korrózió mértékében.

Az összehasonlítás persze nem lehet tökéletes, hiszen a nukleáris hulladékhoz használt üvegek például bórt is tartalmaznak, amit a régi üvegekhez nem használtak. Ilyen apró különbségek akár alapvető módon is befolyásolhatják az üveg viselkedését. A szakemberek szerint azonban a részleges hasonlóság is értékesebb, mint a hosszú távú adatok teljes hiánya.

Dulai Alfréd