Matematika segíthet a béke megőrzésében

A játékelmélet segítségével elsimíthatóak a háborús konfliktusok.

A New Mexico-i Santa Fe Egyetem politológusai olyan matematikai modellt dolgoztak ki, amelynek segítségével a polgárháborúban a szemben álló feleknek sikerül a mindannyiuk számára a legjobb megoldást megtalálni és a lehető legtartósabb békemegállapodást aláírni.

Elisabeth Wood számításai szerint egy így kötött egyezmény erősebb és hosszabb távú lesz. Például ha két szemben álló fél ugyanazon területekre akarja kiterjeszteni befolyását, a tárgyaló feleknek olyan megegyezést kell kötniük a felosztott területre vonatkozóan, amely mindkét fél számára a lehető legközelebb van a legkedvezőbb állapothoz.

Természetesen ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a megállapodott felek valamelyike újra háborút kezdeményez befolyásának növeléséért. De mindenképpen mérlegelnie kell, hogy a hadiköltségek nem fogják-e túlzottan meghaladni a nyereséget.

Wood azt reméli, hogy modellje általános keretül szolgál majd, hogy a hatalomért, területért vagy más erőforrásokért indított fegyveres konfliktusok korrekt és tiszta megoldásokhoz vezethessenek. Még akkor is, ha a háborút nem könnyen elosztható zsákmányért vívják.

Az elmúlt évtizedekben is láthattunk példát súlyos belviszályokra, elég ha csak a közelmúlt balkáni válságára vagy a ruandai vérengzésekre gondolunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy öt konfliktusból alig egy végződött megállapodási szerződéssel, de még ezekben az esetekben is a megállapodások kevesebb mint 60%-át tartották be.

Hosszú menetelés

Wood álláspontja szerint a háborúzó felek viselkedése azon múlik, milyen képet alakítottak ki ellenfelükről. Ha például az egyik fél azt hiszi, hogy a másik a megegyezés helyett inkább a harcot választja, akkor ő is inkább ez utóbbihoz folyamodik. Wood hangsúlyozza, hogy a békemegállapodásokat nagy részben a fenti hiedelmek, részben pedig az az elképzelés határozza meg, hogy a másik fél nagyobb előnyökhöz jut.

A professzor asszony a legelterjedtebb hadi és politikai stratégiai elmélet, a játékelmélet segítségével tanulmányozta, mi a valószínűsége annak, hogy a felek a háború vagy a béke mellett döntenek, ha megváltoznak a megállapodás feltételei.

Az eljárás segítségével megtalálható az a legoptimálisabb egyezség, amelyben a legkisebb az esélye annak, hogy bármelyik fél fenntartja az ellenségeskedést, illetve megszegi a megállapodást. Az elemzés tanulságait levonva Wood leltárba vette a tartós megállapodás útjában álló fő akadályokat, és az ezeknek megfelelő megoldásokat. Ahhoz például, hogy a tétet (zsákmányt) feloszthatóvá tegyük, arra van szükség, hogy mindkét oldalon legyenek olyan mérsékelt erők, amelyek a "mindent vagy semmit" álláspontja helyett készek a kompromisszumra.

"Bár Wood modellje jól fest, természetesen a valódi béketárgyalásokon a puszta számok haszna korlátozott, a pusztán kvantitatív számítások sohasem elégítik ki teljes mértékben a döntéshozókat" - fogalmaz Michael O'Hanlon, a washingtoni Brookings Institution külpolitikai szakértője.

"Gyanítom, hogy ez a modell túlságosan elvontabb annál, hogy a gyakorlatban túl sokat segíthetne" - vallja be maga Wood is, aki a jövőben a gyakorlatban szeretné tesztelni elmélete hatékonyságát.