|
A négy négyzetmilliméteres, Brain Gate ("agykapu") névre keresztelt chip egy milliméter hosszú tüskéket tartalmaz, amelyek a beültetés után az agyszövetbe süllyednek, hogy az idegsejtek által létrehozott elektromos mintázatokat érzékeljék. Az információ egyelőre vezetéken jön ki a koponyából, de az emiatt fellépő fertőzésveszély miatt már dolgoznak a vezeték nélküli változaton is.
Az eszköz segítségével a kutatók azokat az agyi mintázatokat próbálják azonosítani, amelyek egy-egy mozdulat eltervezésekor jönnek létre az agyban. A betegeknek például azt kell elképzelniük, hogy felemelik és előrenyújtják a jobb kezüket. A végső cél olyan agy-számítógép interface (vagyis az agy és a számítógép közötti kommunikációt lehetővé tévő eszköz) kifejlesztése, amellyel a betegek pusztán a gondolataikkal irányíthatnának egy komputert, amely aztán vagy mesterséges eszközök (végső soron például művégtagok) mozgatását végzi, vagy elektromos impulzusokat keltve a beteg saját, egyébként mozgásképtelen izmait stimulálja.
Az elmúlt években számos kutatócsoport kezdett komolyan foglalkozni az agy-számítógép kapcsolatokkal. 1998-ban a Neural Signals cég kutatói jelentették, hogy egy agyérkatasztrófa miatt lebénult beteg agyi implantátum segítségével mozgatta a kurzort a számítógép képernyőjén, előre beírt mondatokra mutatva (pl. Örülök, hogy látlak). A Cyberkinetics 2002-ben hívta fel magára először a figyelmet, amikor a Nature c. brit tudományos hetilapban sikeres állatkísérleteik eredményeiről számoltak be kutatói.
Az állatkísérletek után tehát megkezdődnek az emberen folytatott vizsgálatok: a Brain Gate az első lépés a betegségek vagy balesetek miatt lebénult betegek életminőségének javítása felé. Szakértők szerint a Cyberkinetics implantátuma az első ilyen célra készült igazán kifinomult eszköz, amely jóval fejlettebb a korábbi, jobbára csak sima elektródákra emlékeztető megoldásoknál. Az eszköz 3-5 éven belül piacra kerülhet.
[origo]
|
