Beszélgetés Oláh György Nobel-díjas vegyésszel

2005.07.07. 10:56

 Miközben Földünk kőolajtartalékai egyre fogynak és a hagyományos üzemanyagok égbeszökő árán kesereg a fejlett világ, már rendelkezésünkre áll az Oláh György Nobel-díjas kémikus vezetésével kifejlesztett energiacella, amely felválthatja a "hagyományos" új energiaforrásokat.

A hagyományos energiaforrások ára, készleteik végesek lévén, egyre emelkedik, s előbb-utóbb megfizethetetlenné válnak. A főként nyersolajból, kőszénből és a földgázból nyert energia újabb forrásának, előteremtésének kérdése egyre égetőbb, csakúgy, mint a hagyományos nyersanyagok felhasználásakor a légkörbe jutó szén-dioxid globális káros hatása. E két sarkalatos problémát oldhatja meg roppant elegáns módon az Oláh György Nobel-díjas kémikus vezetésével kifejlesztett energiacella - ez ugyanis metanollal működik, amit szén-dioxidból állítanak elő, a folyamat végén pedig víz keletkezik.

A hagyományos, hidrogénnel működő üzemanyagcellának több hátránya van:  amennyiben közvetlenül hidrogént használ energiatermelésre, problémát jelent a hidrogén elosztása és tárolása. Más tüzelőanyagok használata esetén pedig szükség van egy átalakítóra, amely hidrogént állít elő. A direkt metanolos tüzelőanyagcella (Direct Methanol Fuel Cell: DMFA), amelyet Oláh György vezetésével fejlesztettek ki, közvetlenül alakítja át a metanolt (vagy más folyékony szerves tüzelőanyagot) elektromos árammá egy ún. polimer elektrolit membrán segítségével. Működése a tüzelőanyag híg vizes oldatának oxigénnel, illetve levegővel történő közvetlen katalitikus oxidációján alapul.

A DMFC metanol és levegő betáplálásával folyamatosan üzemeltethető, működése megfordítható, elektromos áram betáplálásával felhasználható szerves tüzelőanyagnak, például metanolnak a szén-dioxid vizes oldatából történő előállítására. Ezért elektromos energia tárolására is alkalmas, hatásfoka jobb az ismert akkumulátorokénál.

Az Oláh-féle tüzelőanyag-cellával működő autó tulajdonképpen készen van. Meddig kell várnunk ahhoz, hogy olyan autóban ülhessünk, amelyhez ez az energiacella szolgáltatja az energiát? Ezt is megtudhatja, ha megnézi az Oláh Györggyel készült beszélgetést.

Oláh György

Oláh György 1927. május 22-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Piarista Gimnáziumban végezte. Miután leérettségizett, és átélte a háború borzalmait, kémiát kezdett tanulni, beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol alapos laboratóriumi képzésben részesült. Akkor már a szerves kémia érdekelte különösen, s később Magyarország legrangosabb szerves kémia professzorának, Zemplén Gézának kutatási asszisztense lett. Az 50-es években publikálni kezdett, s egyik tanulmánya megragadta Hans Meervein figyelmét, 1954-ben pedig felajánlották neki, hogy csatlakozzon a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézetéhez, amelyet újonnan hoztak létre. 1956 októberében Oláh György és családja elhagyta az országot, előbb Londonban éltek, majd a család 1977 májusában Kaliforniába költözött.

Még abban az évben kinevezték a Dél-Kaliforniai Egyetem Szénhidrogénkutató Intézetének tudományos igazgatójává. 1991-től napjainkig a Loker Szénhidrogénkutató Intézet (Loker Hydrocarbon Research Institute, Los Angeles) igazgatója. Kutatásainak legjelentősebb eredményét a karbokationok kutatásával érte el. Kutatásai vezettek az ólommentes benzin előállításának egy igen gazdaságos eljárásához is, ugyanakkor új utakat nyitottak a szupersavak által katalizált karbokationok, valamint a szén cseppfolyósításának eljárása felé. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Oláh György folyamatosan tartja a kapcsolatot a magyarországi kutatókkal. Munkájáért a Svéd Tudományos Akadémia 1994-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazta. (MTA)

KAPCSOLÓDÓ CIKK