Síugrás a Holdon

Vágólapra másolva!
Mi lett volna, ha a téli olimpiát nem Torinóban, hanem a Holdon rendezték volna meg? - ezen elmélkedett Nagano síakrobatika olimpiai bajnoka, az amerikai Eric Bergoust az amerikai űrügynökség, a NASA szakembereivel.
Vágólapra másolva!

A síakrobatika az újabb versenyszámok közé tartozik a téli olimpián, idén még csak negyedik alkalommal szerepelt. Az ugrást a lesiklópályán kialakított ugratóról hajtják végre a síelők, elrugaszkodás után akrobatikus mozdulatokat - a klasszikus műugráshoz hasonló elemeket - végrehajtva a levegőben. A bírók az elrugaszkodást, a levegőben bemutatott trükköket és a landolást pontozzák. Bergoust nyolc éve három átfordulással és négy csavarmozdulattal győzött. Azóta már öt csavarmozdulatos gyakorlatokat is bemutattak.

Bergoust szerint a Holdon további három csavart és újabb három átfordulást lehetne beiktatni a gyakorlatba. Minek lenne köszönhető az akrobatikus lehetőségek ilyen bővülése?

A síakrobata ugrók 23 fokos lejtőn csúsznak lefelé. A pálya mélypontján, az ugrató előtt sebességük megközelíti a 70 kilométer/órát. Nekirohannak a vízszintessel kb. 70 fokot bezáró, 4-6 méter magas ugratónak, 15-20 méter magasra repülnek fel, és mintegy 3 másodpercet töltenek a levegőben, mielőtt 20 méter távolságban talajt fognának. A Holdon egy pontosan ugyanilyen pályán sokkal kevésbé gyorsulnának fel a versenyzők, sebességük csak 28 kilométer/órára nőne meg. Az oka egyszerű: a Holdon a földinek csak hatoda a gravitáció. Ugyanennek a kisebb gravitációnak köszönhetően viszont jelentősen megnőne a "levegőben" tölthető idő, a földi 3 másodperc helyett a Holdon 7 másodpercig lehetne kunsztokat bemutatni.

A repülés íve, távolsága azonban nem változna. A síakrobata a Holdon sem emelkedne magasabbra, s a leérkezés távolsága is változatlan lenne: 20 méter magasság és 20 méter távolság a Földön és a Holdon egyaránt. Az egyetlen, a gyakorlat szempontjából természetesen döntő különbség: a repülve töltött idő több mint kétszeresére nő.

Hó persze nincs a Holdon, por viszont van mindenütt, ebből lehetne lesiklópályát és ugratót építeni. A földi pályán egy fából épített formába fújják be a havat, vízzel permetezik, így a hó összetapad és a felülete nagyon csúszós lesz. A Holdon hiába öntöznék a port, a víz azonnal elpárolog, a por pedig száraz marad. Laboratóriumi kísérletekkel igazolták, hogy egy mikrohullámú sütőben jól össze lehet tapasztani a holdport, így a Holdon is mikrohullámokkal kellene az ugrató porát kialakítani. A sílécekre is más bevonat kell, mivel a holdpor csak lassú siklást tesz lehetővé. Teflon vagy más, kis súrlódású anyag jöhet szóba, a legjobb egy vékony gyémántbevonat lenne. A többi pluszköltség mellett ez már igazán elhanyagolható.

Az Apollo-expedíciók űrhajósai azt tapasztalták, hogy ruhájukra rátapadt a holdpor, s az eredetileg fehér ruha sötét bevonatot kapott. Ezért jobban elnyelte a napfényt, a ruha túlmelegedett. Lehet, hogy minden gyakorlat után át kellene öltözni a Holdon? Bergoust már keresi a megfelelő űrruhát...

Jéki László