Csak a nagymenőknek jutott kézzel hajtott porszívó

Már a 19. század végén is porszívóztak a gazdag pestiek otthonaiban, mosógéppel mostak, és volt jégszekrény is. A bérházak lakói viszont a gangon lévő vécékre jártak, és még víz sem volt minden lakásban. Mindennapok a századfordulós Budapesten.

A porszívót az 1800-as évek végén még nem áram működtette. Ha a szobalány tartotta a szívófejet, akkor addig az inas pumpálta egy kar mozgatásával a harmonikaszerűen összehúzódó-táguló tárolórészt, és az így keletkezett vákuum beszívta a port. A mosógépet, a hatalmas, kerek, lyukacsos fémdobot sem volt könnyű kézzel forgatni. A jégszekrény pedig nem hűtőgép volt, hanem valóban jéggel feltöltött szekrény, vagyis egy olyan alkalmatosság, amelynek a felső részébe jeget raktak, alulra pedig az élelmiszereket pakolták.

Minderről Domonkos Csaba és Merczi Miklós, a Közlekedési Múzeum munkatársai meséltek az [origo]-nak. A múzeumban december végéig látható a Szabad a pálya időszaki kiállítás, amely a dualizmus korát, vagyis az 1867-től 1914-ig terjedő időszak műszaki fejlesztéseit és a korabeli mindennapi életet mutatja be.

Polgári ebédlő, telefonhírmondóval

A kiállításon látható polgári ebédlőben az előkelő berendezési tárgyak között bújik meg egy ódon, telefonkagylószerű hallgató. Ha a látogatók leveszik a falról, akkor belehallgathatnak a korabeli szenzációs készülékbe: a Puskás Tivadar által feltalált telefonhírmondó a rádió elődjeként, a telefonhálózatot használva 1893-tól közvetített műsort az előfizetőknek. A telefon is ekkoriban jelent meg, és a kiállításon látható egy szintén Puskás Tivadar nevéhez fűződő telefonközpont is. (Edison 1911-es nyilatkozata szerint magyar munkatársának jött ez az ötlete az információáramlás felgyorsítására.)

A múzeum kommunikációs referense hallgatja a Telefonhírmondót

Persze nemcsak a gazdagok bútorai és háztartási berendezései láthatók a kiállításon: megtekinthető Allt Lajos MÁV-alkalmazott egykori lakása is. A vasutas családja szobakonyhában élt, de az élet nem az egész lakásban zajlott, hanem elsősorban a konyhában. (A szobában inkább csak aludtak akkoriban, bár azért nem volt annyira elkülönülő helyiség, mint a vidéki házakban a tisztaszoba.) Áram nem volt még, de a sparhertet befűtve főztek, volt már kávédaráló, működött a varrógép - ez egyébként mind a nagypolgári, mind a kispolgári háztartásokban jelen volt, hiszen a varrás az úrilányok számára is fontos tudomány volt.

Víz azért még nem volt mindenütt

Víz nem mindig volt a kisebb munkáslakásokban, vécére pedig a bérházak folyosóinak végére jártak ki. A kiállításon egy töredezett vécécsésze is látható, nem túl jó állapotban - ezt a Közlekedési Múzeum az Épületgépészeti Múzeumtól kapta kölcsön, ugyanis eredeti, XIX. századi darab.

Egy munkás a századfordulón nyolcvan koronát keresett, mondta Domonkos Csaba, a múzeum kommunikációs referense. Ez ma 64 ezer forintnak megfelelő összeg lenne (ezt az angol fonthoz viszonyítva számolták ki a kiállítás rendezői). Egy kezdő orvos négyszáz, egy parlamenti képviselő 1500 koronát keresett 1900 táján. Egy kiló kenyér 30 fillér, egy kiló marhahús 1,40 korona volt, de egy Opel Doktorwagen - egy olyan autó, amellyel mondjuk egy vidéki körorvos járta Nyugat-Európában a betegeit - 4500 koronát kóstált. Persze Magyarországon a vidéki doktorok még inkább lovaskocsin, rosszabb helyeken szekérrel járták az utakat.

A kevésbé "gépesített" emlékek közül érdemes megemlíteni Deák Ferenc kalaptartóját, amely a kiállításon a bankok bemutatásánál tűnik elő. A dualizmus korának ipari finanszírozásában már komoly szerepet játszottak a pénzintézetek. A bankárok tevékenységét számos új technikai eszköz, számoló- és írógép segítette. A kiállításon látható például egy Procento mechanikus számológép, amellyel kamatokat kalkuláltak a pénzintézetekben.

Megháromszorozódott a nemzetgazdaság eredménye

Az 1867-es kiegyezést jelentős gazdasági élénkülés követte. A korábban elkezdődött polgári átalakulás és a technikai modernizáció eredményeként Magyarország ipara, mezőgazdasága fejlődésnek indult. A nemzetgazdaság eredménye a korszakban megháromszorozódott, a mezőgazdasági termelés a duplájára nőtt.

Rendkívüli módon fejlődött a magyar vasúthálózat 1867 után

A korszak csúcspontját az 1896-os budapesti Millenniumi Kiállítás jelentette, amellyel a honfoglalás ezeréves évfordulóját ünnepelték. Ekkor készült el a kisföldalatti is, amelyből egy működő modell látható a tárlaton. A századvégre kiépülő Andrássy út alatt közlekedő, és a szintén akkoriban megvalósuló Nagykörutat átszelő kisföldalatti a kontinens első földalatti vasútja volt. Már ekkoriban, az 1900-as évek elején felvázolták a Hungária-gyűrű terveit is a város fejlesztői - mondta Domonkos Csaba.

Számos más budapesti középület, köztük a Közlekedési Múzeum is a Millenniumi Kiállításra készült el. A tárlaton látható egy fantáziarajz is, amely nem sokban különbözött a megépült változattól. A Városligetbe épített közlekedési csarnok a mai épületnél sokkal impozánsabb volt: kupolával is rendelkezett. A II. világháborús pusztítás után a maradék épület helyreállítása eredményeként jött létre a mostani puritánabb épület, mondta a kiállítás rendezője, Merczi Miklós. A Hősök terén a félkörívben megépült szobrok eredetileg a kiállítás bejáratát övezték, az eredeti elképzelések szerint a Városligeti-tó nagyobb lett volna.

Nagy siker a csőposta

A kiállításon nemcsak ábrák, tervek, modellek láthatók. Megépítettek például egy csőpostát is. Ez az egyik fő attrakció, a gyerekek szüleikkel együtt próbálhatják ki, hogy miként juttatja el a küldeményeket a sűrített levegővel működő berendezés egyik emeletről a másikra (a levegő sűrítését elektromotor oldotta meg: a 19. század végén már ilyen motorok működtek a hivatalokban Domonkos szerint).

A kép bal oldalán a Közlekedési csarnokról készült rajz látható

A magyar elektrotechnika ekkorra már rendkívül fejlett volt. A kiállításon látható az első transzformátorok egyike - Déry, Bláthy és Zipernovsky találmánya -, amely akkora és olyasféle, mint egy teafőző. Az 1885-ben szabadalmaztatott eszköz az olcsón szállítható nagyfeszültségű áramot alakította át a háztartásokban szükséges alacsonyabb feszültségre.

Szintén az elektromos technikában való fejlettségünket mutatta, hogy 1902-ben Kandó Kálmán tervei alapján épült meg az első villamosított vasútvonal Olaszországban, ahol magyar villamosmozdonyok közlekedtek. (A magyar mozdonygyártás 1873-ban indult meg, de akkor még gőzmozdonyokkal.)

Gőzlokomobil a szántáshoz-csépléshez

A kiállítás alsó szintjén szintén gőzmeghajtású berendezés látható: a hatalmas gőzlokomobil. Ez a mezőgazdaságban használt berendezés olyan energiaforrás volt, amelyet lóval vontattak a helyszínre, majd hatalmas szíjakkal rá lehetett kapcsolni például egy ekét is. Így szántottak vele, de a cséplőgépet is működtetni tudta, ha arra volt szükség.

A kiállításon feltűnik az első hazai gyártású gőzmozdony modellje, illetve az első - nagyobb méretű - magyar motoros jármű, amelynek tervezője a porlasztó egyik megalkotója, Csonka János volt. Csonka postai szállítójárműve, az 1905-ös gyártmány a régi autókat bemutató teremben látható a múzeum földszintjén.

Kevesen emlékeznek ma már Széchenyi Ödönre, aki apja, Széchenyi István árnyékában, indokolatlanul szorult háttérbe. Pedig számos fontos újítást honosított meg ő is Magyarországon. Részt vett a Budavári Sikló építésében és előkészítésében, megszervezte a tűzoltóságot Magyarországon, majd később Törökországban, és Hableány nevű hajójával sikerült eljutnia Pest-Budáról Párizsba csak kontinentális vízi utakon, tehát a tengereket elkerülve. Ekkor még nem épült meg a Duna-Rajna-Majna-csatorna, de Széchenyi Ödönnek sikerült kismerülésű hajójával a francia fővárosba evickélnie. Cserébe a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert el, és III. Napóleon is felkereste hajóját, amelynek modellje megtekinthető a mostani kiállításon.

Széchenyi Ödön a Hableánnyal eljutott Párizsig úgy, hogy Pest-Budáról nem hajózott ki a tengerre

A hajózás nem volt mindig örömteli: a 19. század végén sokszázezer ember kelt útra azért, hogy a gazdasági válság és a szegénység elől az Újvilágba, Amerikába hajózzon kivándorlóhajókon. Az Osztrák-Magyar Monarchiát legalább 3,7 millió ember hagyta el ekkor (döntően inkább a nemzetiségek vándoroltak ki Magyarországról, és ez növelte az itthon maradt lakosság körében a magyarok arányát). Még kevésbé vidám volt az egyre fejlődő vasút másik funkciója: a katonai csapatok szállítása. A korszak ugyanis tragikusan végződött: az Osztrák-Magyar Monarchia belerohant az első világháborúba, amely a Habsburg Birodalom szétesését eredményezte. A tárlaton látható egy imitált csapatszállító vagon is.

Orfeumból Operettszínház

A századfordulón a városi szórakozás új színfoltja volt az orfeum, vagyis a zenés, műsoros mulató. Kezdetben ezek adtak otthont a 20. század új művészetének és szórakozásának, a mozinak is. A kiállításon látható a Somossy Orfeumról egy rajz, amely a Fővárosi Operettszínház helyén működő mulatót örökíti meg, de az a fellépő ruha is megtekinthető itt, amelyet Fedák Sári, a kor ünnepelt művésznője viselt. Somossy Károly mulatójában nemcsak operetteket mutattak be, hanem a Színházművészeti Lexikon szerint pikáns dalokat is énekeltek időnként. Az épület korszerű színpadtechnikával és légkondicionálással is rendelkezett: akárcsak a Parlamentet, ezt is jéggel hűtött levegővel járatták át nyáron, így szabályozva a hőmérsékletet.