Ókori luxuskocsikban nagyhatalom Magyarország

kelta kocsi, kocsisír, Nemzeti Múzeum, restaurátor műhely
Vágólapra másolva!
Egy gazdag kelta család valamikor a 2. században, a mai Sárisáp területén indította túlvilági útjára egyik halottját. Az utazáshoz hitük szerint szükséges kocsit az idén nyáron találták meg magyar régészek. A Római Birodalom-szerte ritka leletet a Nemzeti Múzeumban őrzik. Helyszíni riport.
Vágólapra másolva!

Idén júliusban különleges lelettel gazdagodott a magyar régészettudomány: a Komárom-Esztergom megyei Sárisápon négylovas kelta utazókocsi került elő egy 2. századi sírból. A feltárás a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészeti tanszékének első ásatása volt. Major Balázs megbízott tanszékvezető és csapata nem számított a kocsi előkerülésére. Eredetileg egy 1926-ban már feltárt késő római, ókereszténynek gondolt mauzóleum hitelesítő ásatását végezték, aminek célja a 4. század közepén kőből és téglából épült épület alaprajzának pontos megfigyelése és a korábbi feltárás adatainak pontosítása, helyesbítése volt.

"Egy gazdagabb család lehetett a 4. századi mauzóleum tulajdonosa. Belülről festett volt a sírkamra, de földszíni nyomai már nem voltak, mivel a második világháború alatt valószínűleg kőbányaként használták a helyszínt" - mondta el a Nemzeti Múzeum földszintjén lévő irodájában Mráv Zsolt, a múzeum régésze, aki a dombtető talajmágneses átvizsgálása után került a képbe, mint a pannoniai őslakos elit kocsitemetkezéseinek szakértője.

A sír felfedezése

Bertók Gábor, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársa a mauzóleum környékének magnetométeres felmérésekor komoly fémkoncentrációra figyelt fel. Mráv Zsolt erről így mesélt: "Nagyméretű fémtárgyakat mutattak a műszerek. Nem lehetett tudni, hogy ez micsoda. Itt a háború alatt komoly harcok zajlottak, ezért voltak olyan ötletek, hogy bomba lehet, vagy harckocsi, de ezek a feltételezések sorra megdőltek. Először jöttek a tűzszerészek, és rábontottak erre a nagy fém valamire, és egy íves síndarab került elő. Rögtön mondták, hogy ez nem az ő illetékességük. Akkor telefonált rám Major Balázs, az ásatásvezető, aki elmesélte, hogy körülbelül mit látnak. Én abból már valószínűsítettem, hogy kocsiról van szó. Kaptam egy képsorozatot, amely azt az állapotot ábrázolta, amit a tűzszerészek hagytak ott: az íves sínszakaszt, ami kilátszódott a földből. Szinte 95 százalékos biztonsággal lehetett tudni, hogy ez egy kocsisír. Másnap reggel mentem ki, és ott is ragadtam két hétre. Célirányosan jelöltük ki a szelvényeket, csak abban nem voltunk biztosak, hogy ez két- vagy négykerekű."

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Így találták meg a kocsit a sírban. Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!

A helyszínen aztán gyorsan bizonyossá vált, hogy egy négykerekű utazókocsival van dolguk, amelyet ráadásul tengelyre szerelt kerekekkel, útra készen temettek el, négy járomba fogott lóval együtt. Ez az első ismert négyesfogat a pannoniai kocsik sorában.

Mráv Zsolt a számítógépén mutatja meg a Sárisápon, feltárás közben készült fényképeket. "Ritka, hogy mindent beletettek a gödörbe. Előfordult, hogy csak a kocsi egyes részeit temették el. Rendszeres az is, hogy bizonyos alkatrészeket megspóroltak, tehát nem törekedtek arra, hogy teljesen útra készen rendezzék be a sírt. Leszedték a kerekeket, fejjel lefelé borították be a kocsiszekrényt, alkatrészeire szedték, darabokba fűrészelték és úgy szórták be a sírba. Ismerünk olyan esetet, hogy alulra helyezték a lovakat és rájuk a kocsit" - mondja. Vannak olyan sírok, ahol azok a lándzsák is előkerültek a lovak szügyéből, amelyekkel leszúrták őket.

Keltákból rómaiak: a romanizáció folyamata

A monitor mellett Marcus Aurelius egykor a római Capitoliumon álló lovas szobrának kicsinyített másolata áll Mráv asztalán. A ló felemelt mellső lába alatt valaha egy legyőzött barbár feküdt, ami Róma hatalmát volt hivatott jelképezni, de a kevésbé harcias dunántúli kelta törzsek, mint például az északkelet-pannoniai eraviscusok nem jelentettek veszélyt Rómára.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A monitor mellett Marcus Aurelius lovas szobrának másolata. Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!

Sokkal inkább az északról 168-ban Pannoniába betörő germánok, a markomannok és kvádok, akik ellen maga a filozófus császár (161-180) vezetett háborút 169 és 173 között. Ekkor írta Solvában - a mai Esztergom környékén - Elmélkedések című könyvének 12. kötetét. A környéken élő eraviscus törzs ekkorra már nagyrészt átvette a római szokásokat és a római tárgyi kultúrát.

A pannoniai kelták romanizációjáról Mráv így beszélt: "A Severus-korban (193-235 - a szerk.), amikor a Duna-vidéki provinciák birodalmi jelentőségűek lettek - hiszen itt kiáltották ki akkor a római császárokat -, az itt lakók rá voltak szorulva a birodalom erőforrásaira, ezért lépésről lépésre felhagytak a rómaitól eltérő szokásaikkal, a kelta névadással és a kocsitemetkezés szokásával. A harmadik századra ők már a római birodalom leginkább római lakosságának tartották magukat. Ez egy érdekes és sikeres folyamat volt."

Kocsirekonstrukciók térben és időben

Mivel a sárisápi kocsi minden egyes vasalása a helyén van, el lehet készíteni a rekonstrukcióját, amely hasonló lesz a Budaörsi Városi Régészeti Múzeumban található kocsi rekonstrukciójához. A budaörsi császárkori faluban (vicus) feltárt négy kocsisír egyikének rekonstrukciója is Mráv Zsolt nevéhez kötődik, aki a 2. századból származó, szintén négykerekű fogat saját kezűleg készített színes rekonstrukciós rajzát is megmutatja.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Egy 1999-ben Budakeszin talált kocsi rekonstrukciója. Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!

A kocsin legfeljebb két utas fért el, valamint elöl a hajtó és hátul egy-két szolga. A sárisápi sír a 2. század közepéről származik, és a lovakon kívül három vadászkutyát is találtak benne. Ezek fontos státuszszimbólumok voltak, mivel a vadászat az arisztokraták szokása volt.

Több mint 30 kocsisírról van tudomásunk az egykori Pannonia provincia területéről, de ezek legnagyobb része nem régészeti feltárásból került elő. "Azelőtt véletlen földmunkák során kerültek elő leletek, amelyeket behoztak a múzeumba, de nem volt semmi megfigyelés. Egyedül 1914-ben volt lehetőség rá, hogy egy kutató, Gasparetz Géza Elemér kimenjen és hitelesítsen egy kocsisírt Zsámbékon, de az eredményeket nem közölték" - mondja Mráv.

Csak az utóbbi néhány évtizedben sikerült a régészettudomány módszereivel feltárni néhány kocsit tartalmazó római kori temetkezést: 1969-ben Kozármislenyben, 1975-ben Várpalota-Inotán, 1999-ben Budakeszin és 2002-ben Budaörsön négy sírt. "Most már olyan 35 körül van a végleges szám. Ezt azért mondom ilyen bizonytalanul, mert vannak olyan kocsisírok, amelyek nem legális körülmények között került elő. Erről van tudomásunk, de ezek számát pontosan nem tudjuk" - panaszkodik a régész.

A másik terület, ahol ilyen leletek nagyobb számban előfordulnak, Trákia, a mai Bulgária területe. "Ott már több mint 200 kocsisírt ismerünk" - mondja, miközben a lapidárium felé vesszük utunkat a múzeum folyosóin. "Az egész római birodalom területén Trákiában és Pannoniában ápolták egy ideig ezt a temetkezési szokást. A császárkori kocsisírok kutatása azon kevés területek egyike, amelyben mi tudjuk az újdonságot szolgáltatni, nálunk vannak a kulcsleletek."

A múzeum mélyén: evilági utazás a lapidáriumba

Az állandó kiállítás látogatásunkkor zárva volt, de a régész azért körbevezetett bennünket a római kőtáron, ahol jól megfigyelhetők a sírköveken látható kocsi ábrázolások. Például egy Sárbogárdról származó kövön - Vindo sírkövén - két ló húz egy a sárisápihoz hasonló négykerekű kocsit. A két utas előtt a hajtó ül, mögöttük egy szolga, a fogat előtt egy másik szolga felnyergelt hátaslovat vezet. A kelta túlvilághit szerint az elhunyt nem halt meg, csak egy hosszú útra indult, ímelynek végén ott várja őt a túlvilági élet örök boldogsága.

"Az életet ábrázolták a síremlékeken is. A mindennapi utazást bemutató leletek, ábrázolások nem különböznek a túlvilági utazást bemutatóktól. Két- vagy négykerekű kocsin ülnek a családtagok, hajtók, szolgák. Gyakran hátaslovat vezetnek mellette, és vadászkutyát. Az ókorban nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, ki hány szolgával, milyen kocsival indul útnak. Azok, akik ezeket a síremlékeket megrendelték, szintén nagy hangsúlyt fektettek a reprezentációra" - mondja Mráv.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Vindo sírköve. Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!

A túlvilági utazásra utaló képi ábrázolások már az 1. század végén megjelennek a sírköveken a Lajta-vidéken és Északkelet-Pannoniában boius és eraviscus területeken, de a túlvilági utazáshoz szükséges kocsi sírba helyezése csak a második század első felétől vált szokássá. Arról, hogy állt-e sírjel a gödrök fölött, keveset tudunk. Egyedül Inotán volt látható felszíni nyoma a temetkezéseknek, hiszen ott nagyméretű halomsírokról volt szó. Elképzelhető, hogy máshol sírkert fogta össze a különböző gödröket, de erre nincsen bizonyíték.

A római raktár Kelet és Nyugat határán

A lapidárium után a római raktárba indulunk, ahol a sárisápi leleteket őrzik. "A bronzok stabilak, de a vasak légmentesen le vannak zárva" - figyelmeztet Mráv Zsolt. A csomagolások csak akkor bonthatók meg, ha elkezdődik a restaurálás. Fontos, hogy minél inkább olyan környezetben legyenek tartva a vasak, mint ahogy a földben voltak. A sírgödörből előkerült vastárgyakat nem láthatjuk, de a nyolc darab bronz szárvezető karikákból azért kicsomagol egyet a fotó kedvéért.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A nyolc darab bronz szárvezető karikából egy. Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!

A raktár egyik zugában, a szürke sírkőtöredékek társaságában valóban ott fekszik a kocsi kerekének két vasabroncsa becsomagolva. Így is látszik nagy, teherautók kerekéhez fogható méretük. Mellettük dobozokban a feltárás többi lelete várja a restaurálást. A csomagoláson a feliratok sejtetik, hogy a kocsi melyik alkatrészét rejtik. Például: "hátsó vánkos merevítő vasalás". Ennél többet egyelőre nem láthatunk. Ha életnagyságú utazókocsit akarunk látni, fel kell mennünk a kiállítási térbe.

Minden kocsisír egyedi

A hosszú folyosón a raktár kijárata felé közeledve az Elveszett frigyláda fosztogatói-nak zárójelenete jut eszembe, amikor a bedobozolt frigyládát tolja egy múzeumi munkás más bedobozolt régiségek között a reménytelenül óriási raktárban. Az állandó régészeti kiállítás Kelet és Nyugat határán jelenleg zárva van. Anyagi okok miatt. Mi azért egy pisztolyos biztonsági őr kíséretében megnézhetjük az 1999-ben szintén egyben, felkötött szekrénnyel, útra készen talált kétkerekű budakeszi kocsi rekonstrukcióját, amelynek a hátsó része a legszebb: gyönyörű rézberakásos vaslemezek díszítik, azokon pedig kis bronz mellszobrok láthatók.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A római raktár a múzeum alagsorában. Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!

Az ilyen luxuskategóriájú kocsikon található díszítményeket valószínűleg nem is Pannoniában, hanem galliai vagy germániai provinciákban készítették. "Minden kocsisír egy egyéniség" - mondja Mráv Zsolt, és látva az egykori civitas Eraviscorum területéről előkerült leleteket, csak igazat adhatunk neki.

A kocsisírok és a kelta túlvilág

"A kocsisírok mellékletei között inkább a mindennapi élet egyéb örömeivel kapcsolatos tárgyi mellékletek dominálnak, amelyek határozottan pozitív túlvilágszemléletet tükröznek. A kocsisírokbol ismert fürdőkészletek és a mindennapi tisztálkodás eszközei a fürdőzés, a vadászfegyverek pedig a vadászat örömeinek a kellékei, amelyekben az elhunytnak a túlvilágon hitük szerint bizonyára része lesz. Mindez a kelta túlvilághit egyik helyszínét idézi, amely a halottak országát elysiumi tájként képzelte el, ahol a férfiak és a nők szüntelen boldogságban élnek, az erdők vadban gazdagok, és örök aranykor uralkodik. Ez az a pont tehát, ahol a kelták egyik túlvilágképe találkozott a Bacchus által kínált, aranykort és örök boldogságot nyújtó túlvilággal."

(Mráv Zsolt: Utas két világ között. A helyi elit kocsit tartalmazó temetkezései a császárkori Pannoniában, Ókor, 2009: 3/4)