Száz náci tisztet lőtt le a világ legjobb mesterlövésznője

309 ellenséges katonát, köztük száz német tisztet és 36 mesterlövészt lőtt le a világ legeredményesebb mesterlövésznője, a szovjet Ljudmila Pavlicsenko. 1942-ben az USA-ba utazott, ahol például azt kérdezték tőle, festik-e magukat az orosz nők a fronton. Erre zavarba jött, azt viszont magabiztosan állította: "A halott németek ártalmatlanok. Ezért, ha megölök egy németet, életeket mentek meg."

1942 végén az Egyesült Államokba érkezett egy szovjet katonanő, Ljudmila Pavlicsenko. Ő volt az első szovjet állampolgár, aki beléphetett a Fehér Házba. Pavlicsenko hadnagy feladata az volt, hogy - bár nem tudott angolul - meggyőzze az amerikaiakat: nyissák meg a második frontot, és nyugatról szorítsák harapófogóba a Szovjetuniót megtámadó náci Németországot.

A frontról ekkor már visszarendelték Pavlicsenkót, miután súlyosan megsebesítette egy repeszdarab a németekkel vívott, Szevasztopol környéki elkeseredett harcokban. (Innen a szovjeteknek vissza is kellett vonulniuk, nyolc hónapos öldöklő küzdelem után.) Itt vált minden idők "legeredményesebb" női mesterlövészévé Pavlicsenko, aki 309 ellenséges katonát lőtt le.

Ljudmila Pavlicsenko

A Smithsonian Magazine most arról ír, hogy még két áldozata volt Pavlicsenkónak. Amikor jelentkezett a szovjet hadseregbe, nő létére nem akarták felvenni. Pavlicsenko kért egy fegyvert, és az odesszai fronton rálőtt két román katonára egy domboldalról. (Románia a németekkel együtt támadta meg a Szovjetuniót 1941-ben.) Mindkettőjüket eltalálta, ám őket nem számolta bele a hivatalos "rekordjába", mert ezek szerinte "csak próbalövések voltak".

Pavlicsenko azonnal a szovjet-orosz polgárháború legendás vezetőjéről, Csapajevről elnevezett 25. lövészhadosztályba került. Több mint háromszáz áldozata közül mintegy százan német tisztek voltak, de a legveszélyesebb feladatokkal is megbízták, így ellenséges mesterlövészeket is "le kellett vadásznia". Közülük 36-ot ölt meg, az egyikre három napig "vadászott", azt várva, hogy tegyen egy rossz mozdulatot.

Pavlicsenko már a háború előtt foglalkozott lövészettel, a szovjet fiatalok honvédelmi kiképzésével foglalkozó szervezet, a DOSZAAF keretei között tanult meg lőni. A háború idején félbeszakította a kijevi egyetemen folytatott történészi tanulmányait.

Pavlicsenko eredményesebb volt a harctéren, mint az amerikai propaganda-hadjáratban. Az USA és Anglia csak 1944-ben, a normandiai partraszállás után nyitották meg a második frontot, és kötötték le Hitler erőit nyugaton is. A szovjet hadnagy 1942-es amerikai látogatása ennek ellenére nagy visszhangot váltott ki. Pavlicsenko ekkor 25 éves volt, de már négyszer is megsebesült. Az amerikai körúton olyan újságírói kérdésekre kellett válaszolnia, hogy az orosz nők festik-e magukat, használhatnak-e make-upot a fronton? A mesterlövész először zavarba jött a felvetésre, aztán elmondta, hogy nincs erre vonatkozó szabály, megjegyezve: "De kinek van ideje a fényes orrával foglalkozni, amikor zajlik a csata?"

A New York Times "Girl Sniper"-nek nevezte el Pavlicsenkót, azaz mesterlövészlánynak, aki nem rúzsozza a száját, és nem használ make-upot. Bár kapott megjegyezéseket arra is, hogy nem áll jól rajta az egyenruha, megvédte a Vörös Hadsereg uniformisát: "Büszkén hordom az uniformisomat, rajta a van a Lenin-rend. Vér is volt rajta csatában."

Pavlicsenko ezután hosszasan beszélt arról, hogy milyen pusztítást okoztak hazájában a náci németek. (Nyilvánvaló, hogy nem beszélt a harmincas évek elején Ukrajnát pusztító éhínségről, amit viszont Sztálin hozott a térségre.) A hadnagynő kijelentette Amerikában: "Minden német, aki élve marad, nőket, gyerekeket és időseket fog gyilkolni. A halott németek ártalmatlanok. Ezért, ha megölök egy németet, életeket mentek meg."

A Szovjetunióba visszatérőben megállt Angliában, és ott is igyekezett a második front megnyitásáért kampányolni. Amikor hazaért, őrnaggyá nevezték ki, és egy szovjet bélyegen is megörökítették az emlékét. A háború után befejezte tanulmányait és történészként dolgozott, a szovjet haditengerészet főparancsnoksága mellett volt kutató. Pavlicsenko 1974-ben hunyt el, 58 éves korában. Két évvel később újabb bélyeget adtak ki az emlékére.