Oroszlánként küzdöttek Szigetvár védői

Vágólapra másolva!

Szigetváron 1566 nyarán két olyan személy került szembe egymással, akinek egész életében jelentős szerepet játszott a másik népe elleni harc: Zrínyi Miklós és Szulejmán szultán. Az események úgy alakultak, hogy mindketten az ostrom idején haltak meg, még ha nem is egymás keze által.

Origo

Vágólapra másolva!

történelem Szigetvár Zrínyi Miklós Szulejmán

Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, a török állam valóságos vagyont adott Szigetvárnak arra, hogy keressék meg a valaha élt leghatalmasabb török szultán köddé vált sírját Magyarországon. Nagy Szulejmán közel 450 éve, Szigetvár ostrománál hunyt el, a legenda szerint aranyedénybe temetett szívét és a köré épített türbét most néhány régi térkép, ősi legendák és a régészeti csúcstechnológia segítségével próbálják megtalálni.

Az első eredményekről szeptember 20-án, pénteken délután számolnak be Szigetváron. Addig is nézzük, mi történt ott 1566-ban!

Zrínyi és Szigetvár

Zrínyi Miklós - aki dédapja volt a hőstetteit később eposzban megörökítő Zrínyi Miklósnak - 1508 körül született, a már korábban is befolyásos Zrínyi-családban. Zrínyi a kor jellegzetes alakja volt: bőven kivette a részét a török elleni háborúkból, ám eközben saját gyarapodásáért is sokat tett, olykor vitatható eszközökkel. A török elleni harcokba már egészen fiatal korában bekapcsolódott, 1529-ben jelen volt Bécs ostrománál, 1542-ben fölmentette a Pest ostrománál nehéz helyzetbe került keresztény erőket. Ezen érdeméért Horvátország bánjává nevezték ki, 1546-ban pedig - a török elleni harcokban véghezvitt tetteiért - Ferdinánd királytól megkapta uradalomul az egész Muraközt, Csáktornya várával együtt. Ő alapozta meg a Zrínyi-család nagyságát és befolyását, hiszen ő viselte először a báni méltóságot, és ő kapta a magyarországi befolyást megalapozó vagyont is.

Szigetvár mai képe Forrás: Wikimedia Commons

Zrínyinek szerepe volt Szigetvár 1556. évi első ostromában is, amikor még sikerült megvédeni a várat a töröktől. A királyi tulajdonban álló, gyengén megerősített vár parancsnoka Horváth Stansics Markó volt, aki néhány száz katonájával nem sokáig tudott volna ellenállni Ali budai pasának. Nádasdy Tamás nádor és Zrínyi Miklós hadai azonban megtámadták a török uralom alatt álló közeli Babócsa várát. A támadás és a sikeres ütközet elvonta a török hadakat az ostromtól, így a ostromlóknak volt idejük megerősíteni a falakat. A visszatérő török így nem tudta elfoglalni korábban kiépített állásait, az ostrom kudarcot vallott.

Zrínyi ezt követően többször is konfliktusba keveredett a Habsburg-udvarral. Úgy vélte, a Habsburgok nem tesznek meg mindent az ország védelméért, ezért 1557-ben lemondott báni méltóságáról. Horváth Stansics Márkó - aki az 1556-os ostromot követően jelentősen korszerűsítette a várat - halála után 1561-ben Zrínyi lett Szigetvár kapitánya, és olykor nem éppen törvényes eszközökkel gondoskodott a vár ellátásáról. Viselkedése így itt is konfliktusokat váltott ki, ezért az ellene indult vizsgálat után 1566 elején minden egyéb tisztségével együtt szigetvári kapitányságáról is lemondott.

Szulejmán újra Magyarországon

I. (Nagy vagy Törvényhozó) Szulejmán szultánt (1520-1566) a törökök történelmük legnagyobb uralkodójaként tisztelik. A dinamikus hódító politikát folytató uralkodó Magyarországon és a Habsburgokkal szemben érte el legnagyobb sikereit, ám a Földközi-tengeren és a birodalom keleti ellenfeleivel vívott harcai is nagyon eredményesek voltak. Mindeközben törvényeivel megerősítette a birodalom belső rendjét, és a kultúra nagy támogatójaként is számon tartja a török történelmi emlékezet.

Nagy Szulejmán Forrás: Wikimedia Commons

Magyarországra több hadjáratot is vezetett személyesen. Ezek nagy része 1543 előtt zajlott, ezt követően alvezérei vívták az itteni ütközeteket. 1566-ban azonban az agg, immár 72 éves szultán ismét úgy döntött, hogy maga vezeti a hadjáratot. Személyes jelenléte komoly terveket jelzett: egyes vélemények szerint ismét Bécset vette célba, mások szerint magyarországi hódításait kívánta stabilizálni.

Szulejmán több irányból indította meg hadműveleteit. A Tiszántúlon Pertev pasa vezette a török csapatokat, míg a Dunántúlon a szultán személyesen irányította seregét. A szultán június 26-án érkezett Zimonyba, ahol úgy döntött, hogy nyugatnak fordul, és Szigetvár ostromába fog. Döntésében szerepet játszott az is, hogy a török közeledtének hírére a parancsnokságot visszavevő Zrínyi Miklós emberei több sikeres támadást hajtottak végre a törökök ellen, így Szigetvár okkal tűnhetett az ellenállás veszélyes fészkének.

Zrínyi és Szulejmán végzete

Zrínyi 2500 magyar és horvát katonájával maradt Szigetváron, várva a nyilvánvalóan hatalmas török túlerőt. Döntésükben egyrészt jelen volt a kor heroikus szelleme, másrészt pedig bíztak abban is, hogy az 1556. évi ostromhoz hasonlóan kívülről segítséget kapnak. Ebben volt is okuk reménykedni: Miksa német-római császár és magyar király mintegy 80 ezer katonája élén személyesen jött Magyarországra. A hadsereg azonban részben az élelemellátás nehézségei miatt megakadt Győrnél, és nem volt képes Szigetvárnak segíteni.

Szigetvár 1566-os ostroma egy korabeli metszeten Forrás: Wikimedia Commons

Az ostrom 1566. augusztus 1. és szeptember 7. között zajlott. A korszerű, olaszbástyás védelemmel ellátott várban jelentős készletek voltak felhalmozva, ám a védők fokozatosan egyre beljebb szorultak: először az Újvárost, majd az Óvárost kellett feladniuk, így augusztus 21-én a várba szorult vissza az ekkorra már 800 főnyire apadt védősereg. A védelem sorsát az erős török rohamok mellett a várban szeptember 5-én bekövetkezett lőporrobbanás és a nyomában kialakult tűzvész pecsételte meg.

A reménytelen helyzetbe került védők így szeptember 7-én kitörtek a várból. A bátor szigetvári védők halálukig harcoltak, élükön Zrínyivel, akit a leírások szerint egy puskagolyó terített le a harcban. Azt a magyar vitézek nem tudhatták, hogy Szulejmán szultán ekkor már halott volt: szeptember 6-án gutaütés végzett vele.

Szulejmán halálát először eltitkolták, hogy az ostrom utolsó napjaiban a hír ne rombolja a török katonák harci morálját: állítólag egy székhez kötve hordozták körbe a testet a táborban, hogy így cáfolják a pletykákat. Később a szultán testét Isztambulba vitték, ám a szívét Szigetvár közelében temették el. Az emlékhely elpusztult a török kiűzése után, holléte ma sem ismert. Annak a katolikus templomnak pedig, amelynek falán emléktábla hirdeti, hogy Szulejmán szívének nyughelyére épült, vélhetően semmi köze nincs a szultánhoz.