Miért nem volt ott Churchill a partraszállásnál?

Photo prise le 25 mars 1945 durant la seconde guerre mondiale du Premier ministre britannique Winston Churchill (C) marchant, aprčs avoir franchi le Rhin, sur la rive est du fleuve avec le maréchal Montgomery (D) et la reporter de guerre Rhona Churchill. Picture dated March 25, 1945 of British Prime minister Winston Churchill (C) walking with field Marshal Montgomery (R) walking along the east bank of the Rhine after crossing the river. The woman following Churchill is war reporter Rhona Churchill, first British woman to cross the Rhine since the opening of the offensive.

A normandiai partraszállás 70. évfordulóján azt kérdeztük olvasóinktól, ki és hogyan akadályozta meg Winston Churchill brit miniszterelnököt abban, hogy a partraszállókkal együtt lépjen Európa földjére 1944. június 6-án.

Winston Churchill fiatal kora óta kedvelte a kalandokat és az izgalmas helyzeteket, kíváncsi természete miatt szerette közvetlen közelről szemlélni az eseményeket. Különösen igaz volt ez a harcmezőre, így amikor csak tehette, személyesen is jelen volt a háborús helyszíneken. Ezen akkor sem változtatott, amikor magas hivatalokat töltött be a brit kormányban. Churchill maga is hivatásos katonatisztnek tanult, 1893-ban végzett a királyi hadiakadémián lovastisztként, majd Kubában, Indiában és Egyiptomban szolgált.

Winston Churchill a fronton 1945-ben Forrás: AFP/Stf

Leszerelését követően Dél-Afrikában dolgozott haditudósítóként. 1899-ben a búr háborúban a búrok foglyul ejtették, ám Churchill megszökött a fogságból, és ötszáz kilométert tett meg ellenséges területen, mire portugál uralom alatt álló területekre ért. Valóságos hősként ünnepelték, kalandjairól írt könyve nagy siker lett, hazatérte után pedig eredményesen indult a képviselő-választáson is.

Az első világháborúban a Dardanelláknál Churchill az ő ötlete alapján megkísérelt partraszállás katasztrofális kudarca miatt 1915-ben távozni kényszerült tengerészeti miniszteri posztjáról. Politikustól szokatlan módon aktív katonai szolgálatra jelentkezett a nyugati frontra, ahol fél éven át először őrnagyként, majd ezredesként szolgált. Katonai szolgálatára ezúttal is a meggondolatlansággal határos vakmerőség volt jellemző.

A második világháború idején Churchill 1940 májusától Nagy-Britannia miniszterelnökeként is mindent megtett, hogy az események közelében lehessen. London bombázásakor gyakran előfordult, hogy nem ment le a bunkerba, hanem a Downing Street 10. padlásáról nézte a bombázásokat és a légiháborút, a bombázások másnapján pedig gyakran fölkereste a legnagyobb károkat szenvedett helyeket. A háború éveiben is mindent megtett azért, hogy a frontvonal közelébe kerüljön, munkatársai pedig igyekeztek megakadályozni ebben. Legközelebb Olaszországban tudott harci események közelébe jutni, amikor 1944 augusztusában néhány kilométerre megközelíthette a frontot Ancona közelében.

A partraszállás előestéjén is arról ábrándozott, hogy személyesen jelen lesz a Normandiában. Elképzelése szerint a D-nap előtt a Belfast cirkáló fedélzetén közelítette volna meg a franciaországi partokat, majd amikor a szövetséges csapatok valamennyire biztosítják a partszakaszt, ő maga is tesz egy rövid sétát a parton. Churchill Ramsay tengernagyot, a partraszállás haditengerészettel összefüggő feladataiért felelős parancsnokát bízta meg a részletek kidolgozásával, és még azt is megjegyezte, hogy „micsoda húzás lenne Monty előtt odaérkezni”. Churchill a „Monty” becenévvel Bernard Montgomery tábornokra, a partraszálló erők parancsnokára utalt.

Ramsay tengernagy értesítette Dwight D. Eisenhowert, a szövetséges haderők főparancsnokát is a tervről. A főparancsnok és a vezérkari főnökök mereven ellenezték az ötletet, ám nem tudták lebeszélni a miniszterelnököt elképzeléseiről.

A helyzetet végül a király oldotta meg, aki kijelentette, hogy neki is kedve támadt ősei példáját követve harcba vezetni csapatait. Churchill megítélése szerint azonban nem lett volna helyes a királynak is hajóra szállnia. Ezen a ponton a király levelében rávilágított arra, hogy nem volna helyes, ha az uralkodó – aki ráadásul a haditengerészetnél szolgált, és jelen volt a jütlandi csatában az első világháborúban – nem mehetne, a miniszterelnök viszont igen.

A király egyik tanácsadója útján azt is megüzente Churchillnek, hogy „Őfelsége gondját nagyban növelné, ha arról kellene értesülnie, hogy miniszterelnöke a Csatorna fenekén tartózkodik.” Vita bontakozott ki arról, hogy az uralkodó engedélye kell-e ahhoz is, hogy miniszterelnöke elhagyja az országot. Végül közvetlenül nem tiltotta meg senki Churchillnek, hogy jelen legyen Normandiában, ám az uralkodó finom, ám határozott kérésére elállt a tervétől.

VI. György király levele Churchill miniszterelnöknek, 1944. június 4.

„Még egyszer szeretném arra kérni, hogy ne menjen a tengerre a D-napon. Kérem, vegye figyelembe a helyzetemet. Fiatalabb vagyok Önnél, tengerész vagyok, és mint király, én vagyok mindhárom fegyveres szolgálat feje. Semmit sem szeretnék jobban, mint tengerre szállni, de megígértem, hogy itthon maradok; helyesnek tartja-e, hogy Ön pontosan azt csinálná, amit én magam szerettem volna csinálni?”

A helyes megfejtést beküldők közül könyvajándékot kapnak Bartha János, Faragó Zsolt, Major Borbála, Molnár Adél és Ungvári Péter nevű kedves olvasóink.