A második világháború alatt több mint 250 ezer zsidót öltek meg a Lengyelország területén található sobibori koncentrációs táborban. Egy 1943-as felkelést követően az SS vezetője, Heinrich Himmler parancsot adott Sobibor megsemmisítésére, a területet pedig fákkal ültették be, hogy elfedjék a nyomokat. Emiatt, és a túlélők alacsony száma miatt a történészek sokáig kevés információval rendelkeztek a táborban zajló eseményekről.
Nyolc évig tartó kutatás után lengyel és izraeli régészek úgy vélik, sikerült feltárniuk egy téglaépítmény romjait, amely gázkamraként funkcionált 1942 és 1943 között. Az ehhez hasonló gázkamrákban naponta ötszáz embert tudtak megölni. Annak érdekében, hogy az épületek valódi célját elfedjék, a szemtanúk beszámolói szerint fürdőhelyiségeknek álcázták őket, és zuhanyzófejeket szereltek föl a mennyezetre.
A szobákat kukucskáló lyukakkal ellátott fémajtókkal zárták le, hogy a benn maradt emberek ne tudjanak kimenekülni. Az épületekben rekedtek haláltusája 20-30 percig is eltarthatott.
Sobiborban nem volt esély a túlélésre. Ellentétben más koncentrációs táborokkal itt nem alkalmazták a foglyokat munkaerőként, hanem egyenesen a gázkamrákba küldték őket. A tábor egyetlen célja az volt, hogy a többségében zsidó származású embereket megsemmisítsék.
A tábort zsidó foglyokkal építettették fel, majd abban a pillanatban, amikor elkészült, kivégezték őket. A kegyetlenkedések hatására 1943. október 14-én felkelés tört ki a tábor területén, amely során tizenegy SS tisztet és számos őrt megöltek. Bár 300-600 ember fellázadt, mindössze 50-70-en maradtak közülük életben. A legtöbben szökés közben az aknamezőn lelték halálukat, de sokakat elfogtak a kiszabadult foglyok üldözése során.