A Drawsko település melletti 17–18. századi temetőben 2008 és 2012 között összesen 285 ember maradványát tárták fel. A sírok közül hat „vámpírsír” volt, azaz a benne nyugvó személyeket úgynevezett apotropaikus (bajelhárító, rontás ellen védő) temetkezési rítus szerint helyezték örök nyugalomra: a holtak nyakára sarlót helyeztek, az álluk alá pedig követ raktak. A sarló arra szolgált, hogy levágja az éppen újjáéledő élőhalott fejét, a kő pedig megakadályozta, hogy a potenciális vámpír a feltámadását követően táplálékhoz jusson. A Dél-alabamai Egyetem kutatói most arra voltak kíváncsiak, hogy az ilyen módon eltemetett személyek honnan származtak, illetve miért tekintették őket démoni lényeknek.
A hat vámpírnak hitt ember neme és kora vegyes volt: egy felnőtt férfi, egy serdülő lány, három felnőtt nő és egy fiatal, ismeretlen nemű személy aludta örök álmát a sírokban. Annak érdekében, hogy megállapítsák, helyiek voltak-e a megbélyegzettek, vagy sem, hatvan csontváz – köztük a hat különleges eset – fogzománcában jelen lévő stronciumizotópok összetételét vizsgálták. A stronciumizotópok arányának ismeretében kideríthető, hogy felnőttkora előtt hol élt az adott személy.
Az eredmények alapján kiderült, hogy a „vámpírok” mind helybéliek voltak, így nem azért lettek a bizarr szertartás áldozatai, mert bevándorlókként gyanakvással szemlélték volna őket. A kutatók szerint sokkal inkább elképzelhető, hogy társadalmi identitásukkal, viselkedésükkel kelthettek ellenszenvet. Egy másik elmélet szerint kolerajárvány áldozatai lehettek. „A 17. században Kelet-Európában súlyos kolerajárvány pusztított, amit a tudományos ismeretek hiánya miatt misztikus okokkal próbáltak magyarázni. Úgy tartották, hogy a kór első áldozata vámpírként feltámadva az élőkre fog vadászni. Ezt szerették volna a rítussal megakadályozni – mondta Lesley Gregoricka, a Dél-alabamai Egyetem bioarcheológusa. Az eredményeket a PLOS One című szakfolyóiratban publikálták.