I. Erzsébet (1533–1603), Anglia királynője, a hírhedt VIII. Henrik és második felesége, Boleyn Anna leányaként látta meg a napvilágot 1533. szeptember 7-én. Hosszú uralkodásának 45 évét az angol történelem aranykoraként tartják számon. Egy nemzetközi közvélemény-kutatás szerint I. Erzsébetet a tíz legnagyobb brit személyiség közé sorolja a történelmi emlékezet.
Erzsébet előtt a trón Henrik egyetlen fia, a mindössze hatévnyi uralkodás után elhunyt VI. Edvárd, illetve a katolikus hit visszaállítását célul kitűző I. "Véres" Mária halála után nyílt meg. 1558-ban, 25 éves korában koronázták királlyá. Erzsébet trónra lépésekor Angliát vallási viszálykodás osztotta meg, és a csőd szélén állt a királyság. Erzsébet okos kormányzással konszolidálta a helyzetet, és nőiességéből előnyt kovácsolva biztosította népét szeretetéről, amit alattvalói is viszonoztak. I. Erzsébet volt az angol történelem egyik legnépszerűbb uralkodónője.
„Erzsébet a trónon a szűz királynő, az egyház szemében anya, nemesei előtt nagynéni, tanácsadóinak civakodó feleség, udvari embereinek pedig kacér asszony volt” – jegyzi meg Christopher Haigh történész.
Kérőit azonban a parlament határozott akarata ellenére, egész életében visszautasította, köztük II. Fülöp spanyol királyt is. Uralkodása alatt a „szűz királynő” jelzőt viselte.
1910-ben jelent meg Bram Stoker (a világszerte ismert horrorregény, a Drakula szerzője) Híres szélhámosok című könyve. Ebben találjuk a Bisley fiú legendájának első, nyomtatásban megjelent változatát.
Bram Stoker Henry Irving személyes asszisztenseként és barátjaként kezdett el nyomozni egy roppant érdekes népszokás eredete után: Bisley lakói ugyanis évszázadok óta minden március elsején Erzsébet-kori női ruhába öltöztettek egy fiút, akit aztán nagy népünnepély keretében végigcipeltek az utcákon.
A történelmi konteós teória szerint Erzsébetet levegőváltozásra küldték a Bisleyben található Overcourt House-ba 1543-1544 környékén. Sajnálatos módon azonban az akkor 9-10 éves hercegnő hirtelen megbetegedett. Hamarosan felszökött a láza, és még az orvos érkezte előtt elhunyt. Bármelyik nap lehetett várni édesapja, a lobbanékony természetéről ismert VIII. Henrik király érkezését, ezért nevelőnője, Kate Ashley kétségbe esett.
A hercegnő holttestét elrejtette, és egy olyan gyermeket keresett, akivel helyettesítheti Erzsébetet. Eredménytelenül. Miután korban és kinézetben alkalmas lány nem akadt, végső elkeseredésében fiú után kutatott.
Sikerült is találnia egy csinos, Erzsébettel egyidős ifjút, aki megfelelő hajszínnel és adottságokkal rendelkezett. Hasonló testmagassága és alkata révén a fiú megkapta a halott hercegnő ruháit, és olyan jól eljátszotta a szerepét, hogy Henrik nem vette észre a cserét. Így vált a „dublőrből” – aki végig megtartotta szerepét – „szűz királynő”, legalább is a konspirációs elmélet szerint.
Számos, Erzsébet életével kapcsolatos érdekes tényre lehetne magyarázat ez a konspirációs teória. Ilyen például Erzsébet titokzatos természete; az egész életvitele arra utal, hogy egy rendkívül gondosan őrzött titkot rejtegetett. Erzsébet igen közeli kapcsolatot ápolt nevelőnőjével, Kate Ashley-vel, Thomas Parry-vel és Blanche Parry-vel, akik a teória szerint az elhunyt fiatal hercegnő helyébe lépett gyermek rokonai voltak.
Erzsébet soha nem ment férjhez, és az összes kérőjét kikosarazta.
Erzsébet életét végigkísérte az a szóbeszéd, hogy a királynő nem képes teherbe esni, és tény, hogy nem született gyermeke. A történelmi leírások szerint a királynő inkább férfias, mint nőies vonásokkal rendelkezett.
Erzsébet kézírásában jelentős változás észlelhető az 1543-ból és 1544-ből fennmaradt Catherine Parr-nak írt leveleiben. Erzsébet mindig egyedül öltözött, és kizárólag csak Lady Ashley vagy Parr segítségével fürdött. Rengeteg, összesen 80 parókája volt a korabeli feljegyzések szerint, és öltözékével mindig eltakarta keblét. Megtagadta az orvosi vizsgálatokat: csak a szemét, száját, torkát hagyta megvizsgálni, soha senki nem érinthette meg. Imádta a férfias sportokat, például szívesen lovagolt.
De ki is volt a titokzatos bisley-i fiú, aki élete végéig „helyettesítette” Erzsébetet? Stoker könyve szerint Henry FitzRoy személyében találták meg a megfelelő imposztort, aki valójában VIII. Henrik törvénytelen unokája volt.
Örökölte a Tudorok fehér bőrét és vörös haját, valamint tisztában volt azzal, hogy milyen a királyi hercegnő életvitele. Nemesi származása miatt jólneveltség, illetve kifinomult műveltség jellemezte, jártas volt klasszikus, valamint élő idegen nyelvekben, és előkelően udvarias volt a viselkedése.
A The New York Times egyszerűen „Tommyrot”, illetve “Poppycock!” szavakkal illette, azaz hülyeségnek, marhaságnak minősítette a könyvet. Összeszedtünk néhány okot, amiért nem hisszük el a konspirációs elmélet következtetéseit:
Felvetődik a kamaszkor problémája: vajon egy tinédzserfiú minden pubertáskori, zavaros változást el tudott volna rejteni? Nehezen hihető. Hisszük-e, vagy sem a királynő és Robert Dudley közti intim kapcsolat létét, de valószínű, hogy Erzsébet talán éppen őmiatta nem ment soha férjhez, és nem esett teherbe.
Ami a doktorokkal kapcsolatos konteós vélekedést illeti; Erzsébet valóban aggodalmaskodó volt az orvosaival szemben, de köztudottan többször is megvizsgálták a házassági tárgyalások során, hogy kiderüljön, teherbe tud-e esni. Talán az sem közömbös, hogy a tudós doktoroknak minden esetben igenlő volt a válaszuk, ami a bisley-i fiú esetében azért aligha lett volna lehetséges.
(Az összeállítást Jeki Gabriella készítette.)